Psalmen 115

1 Niet ons, o Jahweh, niet ons, Maar uw Naam geef eer om uw goedheid en trouw!

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

2 Waarom zouden de heidenen zeggen: "Waar is toch hun God?"

Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

3 De God van òns is in de hemel, En Hij doet wat Hij wil;

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

4 Doch hùn goden zijn maar zilver en goud, Door mensenhanden gemaakt.

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

5 Ze hebben een mond, maar kunnen niet spreken; Ogen, maar kunnen niet zien;

Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

6 Oren, maar kunnen niet horen; Een neus, maar kunnen niet ruiken.

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

7 Hun handen kunnen niet tasten, Hun voeten niet gaan; Ze geven geen geluid met hun keel, En hebben geen adem in hun mond.

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

8 Aan hen worden gelijk, die ze maken, En allen, die er op hopen!

Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!

9 Maar Israël blijft op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild;

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

10 Het huis van Aäron blijft op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild;

Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

11 Die Jahweh vrezen, blijven op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild!

A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

12 En Jahweh zal ons gedenken, Ons zijn zegen verlenen: Het huis van Israël zegenen, Het huis van Aäron zegenen,

Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

13 Die Jahweh vrezen zegenen, Kleinen en groten;

Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

14 En Jahweh zal u blijven zegenen, U en uw kinderen!

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

15 Weest dan gezegend door Jahweh, Die hemel en aarde heeft gemaakt:

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

16 De hemel blijft de hemel van Jahweh, Maar de aarde gaf Hij aan de kinderen der mensen.

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

17 De doden zullen Jahweh niet prijzen, Niemand, die in het oord van Stilte is gedaald:

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

18 Maar wij, wij zullen Jahweh loven, Van nu af tot in eeuwigheid!

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!