Psalmen 109

1 Voor muziekbegeleiding. Een psalm van David. Mijn God, tot wien mijn loflied klinkt, Zwijg toch niet stil!

Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

2 Want men zet een mond vol boosheid en bedrog tegen mij op, En belastert mij met leugentongen;

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

3 Men bestookt mij met woorden van haat, En bestrijdt mij zonder enige grond;

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

4 Men belaagt mij tot loon voor mijn liefde, En tot loon voor mijn bidden;

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

5 Men vergeldt mij kwaad voor goed, En haat voor mijn liefde.

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

6 Stel een gewetenloos rechter over hem aan, En aan zijn rechterhand trede een valse aanklager op;

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

7 Voor het gerecht worde hij schuldig bevonden, En smeke hij tevergeefs om genade.

Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

8 Mogen zijn dagen maar kort zijn, En zijn ambt aan een ander vervallen.

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

9 Zijn kinderen mogen wezen, Zijn vrouw een weduwe worden;

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

10 Mogen zijn zonen als bedelaars zwerven, Zelfs uit hun krotten worden verjaagd.

És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.

11 De woekeraar legge beslag op heel zijn bezit, En vreemden mogen met zijn verdiensten gaan strijken.

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

12 Laat niemand zich zijner ontfermen, Niemand zich over zijn wezen erbarmen;

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

13 Laat zijn kroost ten ondergang worden gedoemd, Zijn naam al verdwijnen in het eerste geslacht.

Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

14 Moge Jahweh de misdaad zijner vaderen gedenken, En de schuld van zijn moeder nooit worden gedelgd;

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

15 Jahweh houde ze altijd voor ogen, Zodat zelfs hun aandenken van de aarde verdwijnt.

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

16 Want hij dacht er niet aan, barmhartig te zijn, Maar vervolgde den ellendige, arme en bedroefde ten dode.

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

17 Hij hield van vervloeking: die treffe hem dan; Geen zegen wilde hij spreken: die blijve hem verre!

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

18 De vloek trok hij aan als een kleed: Die dringe hem als water in het lijf, als olie in zijn gebeente;

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

19 Die worde de mantel, waarin hij zich hult, De gordel, die hij altijd moet dragen.

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

20 Zó moge Jahweh mijn haters vergelden, En die laag van mij lasteren!

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

21 Maar treed Gìj voor mij op, o Jahweh, mijn Heer, En red mij omwille van uw Naam naar de rijkdom uwer genade!

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

22 Want ik ben arm en ellendig, En mijn hart krimpt ineen in mijn borst;

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

23 Ik zink weg als een verdwijnende schaduw, Word voortgejaagd als een sprinkhanenzwerm;

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

24 Van het vasten knikken mijn knieën, En mijn vermagerd lichaam schrompelt ineen.

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

25 Zó ben ik hun een bespotting geworden; Die mij zien, schudden meewarig het hoofd.

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

26 Help mij, Jahweh, mijn God, En red mij naar uw genade;

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

27 Opdat men erkenne, dat het uw hand is, Jahweh: dat Gij het volbracht!

Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

28 Laat hèn dan maar vloeken, als Gìj mij wilt zegenen; Mijn vijand zich schamen, maar uw knecht zich verheugen;

Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

29 Mogen mijn tegenstanders met smaad worden bekleed, En zich in hun schande hullen als in een mantel!

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

30 Dan zal ik Jahweh juichend danken, En voor een talloze schare Hem prijzen;

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

31 Omdat Hij aan de rechterhand van den ongelukkige staat, Om hem te redden, van die hem verdoemen!

Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.