Psalmen 105

1 Halleluja! Looft Jahweh, verkondigt zijn Naam, Maakt onder de volken zijn daden bekend;

Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

2 Zingt en juicht Hem ter ere, En verhaalt al zijn wonderen!

Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.

3 Roemt in zijn heilige Naam: Vreugd moet er zijn in de harten der Jahweh-vereerders!

Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

4 Wendt u tot Jahweh en zijn macht, Houdt niet op, zijn aanschijn te zoeken;

Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

5 Denkt aan de wonderen, die Hij deed, Aan zijn tekenen, aan zijn gerichten:

Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.

6 Gij kinderen van Abraham, zijn dienaar; Gij zonen van Jakob, zijn vriend!

Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!

7 Hij, Jahweh, is onze God; Voor heel de aarde gelden zijn wetten!

Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.

8 Hij blijft zijn verbond voor eeuwig indachtig, En zijn belofte in duizend geslachten:

Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

9 Het verbond, met Abraham gesloten, De belofte, aan Isaäk gezworen.

A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.

10 En Hij heeft die belofte aan Jakob bekrachtigd, Aan Israël het eeuwig verbond:

És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 Hij zeide: "Aan u zal Ik geven Het land van Kanaän als uw erfdeel."

Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 Toch waren ze daar maar gering in getal, Nog zonder aanzien en vreemd.

Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,

13 En toen ze nog zwierven van volk tot volk, Van het ene rijk naar het andere,

És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 Duldde Hij niet, dat iemand ze kwelde, Maar tuchtigde koningen om hunnentwil:

Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:

15 "Raakt mijn gezalfden niet aan, En doet mijn profeten geen leed!"

Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 En toen Hij honger in het land had ontboden, Alle broodstokken stuk had geslagen,

Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,

17 Zond Hij een man voor hen uit, Werd Josef verkocht als een slaaf;

Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 Men sloeg zijn voeten in boeien, In ijzeren ketens werd hij gekluisterd.

A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

19 Maar toen eindelijk zijn voorzegging vervuld was, En Jahweh’s uitspraak hem in het gelijk had gesteld,

Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

20 Beval de koning, hem te bevrijden, Liet de heerser der volken hem los;

Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;

21 Hij stelde hem aan tot heer van zijn huis, Tot bestuurder van heel zijn bezit.

Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 En terwijl hij diens vorsten door zijn geest onderrichtte, En wijsheid leerde aan zijn oudsten,

Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 Trok Israël Egypte binnen, Werd Jakob gast in het land van Cham.

És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 Daar liet Hij zijn volk heel vruchtbaar worden, Veel talrijker dan zijn verdrukkers.

És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.

25 Maar toen hun hart verstarde, en zij zijn volk gingen haten, En trouweloos zijn dienaren kwelden,

Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.

26 Zond Hij Moses, zijn dienstknecht, Aäron, dien Hij zelf had gekozen;

Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 En zij verrichtten zijn tekenen onder hen, En wonderen in het land van Cham.

Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 Hij zond duisternis af, en maakte het donker; Maar men achtte niet op zijn bevel.

Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.

29 Hij veranderde hun wateren in bloed, En doodde hun vissen.

Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

30 Hun land krioelde van kikkers, Tot in de zalen zelfs van hun koning.

Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.

31 Hij sprak: Daar kwamen de muggen, Muskieten over heel hun gebied.

Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

32 Hij gaf hun hagel voor regen, En het vuur laaide op in hun land.

Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

33 Hij sloeg hun wijnstok en vijg, En knakte de bomen op hun grond.

És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.

34 Hij sprak: Daar kwamen de sprinkhanen aan, En ontelbare slokkers;

Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 Ze verslonden al het gewas op het veld, En schrokten de vruchten weg van hun akker.

És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 Hij sloeg alle eerstgeborenen in hun land, Al de eersten van hun mannenkracht.

És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 Toen voerde Hij hen uit met zilver en goud, En geen van hun stammen bleef struikelend achter.

És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 Egypte was blij, dat ze gingen; Want de schrik voor hen had ze bevangen.

Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.

39 En Hij spreidde een wolk uit tot dek, Een vuur, om de nacht te verlichten.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Zij baden: Hij liet de kwakkels komen, En verzadigde hen met brood uit de hemel;

Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

41 Hij spleet de rotsen: daar borrelden de wateren, En vloeiden door de woestijn als een stroom:

Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 Want Hij was zijn heilige belofte indachtig, Aan Abraham, zijn dienaar, gedaan!

Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.

43 Zo leidde Hij zijn volk met gejubel, Zijn uitverkorenen onder gejuich.

Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.

44 Hij schonk hun de landen der heidenen, En ze erfden het vermogen der volken:

És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 Opdat ze zijn geboden zouden volbrengen, En zijn wetten onderhouden!

Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!