Psalmen 102

1 Gebed van een ongelukkige, als de moed hem ontzinkt, en hij voor Jahweh zijn jammerklacht uitstort. Jahweh, hoor mijn gebed, Mijn jammerklacht dringe tot U door!

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

2 Verberg voor mij uw aanschijn niet, Wanneer het mij bang wordt; Luister naar mij, als ik roep, En verhoor mij toch snel!

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

3 Want als rook gaan mijn dagen voorbij; En mijn gebeente gloeit als een oven;

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

4 Mijn hart is verdroogd en verdord als het gras, Want ik denk er niet aan, mijn brood nog te eten;

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

5 En door mijn klagen en kermen, Kleeft mijn gebeente aan mijn vlees.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

6 Ik ben als een pelikaan der woestijn, En als een uil tussen puinen;

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

7 Ik kan niet meer slapen, en zit maar te klagen, Als een eenzame mus op het dak.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

8 Mijn vijanden houden niet op, mij te honen, En tegen mij te razen en te vloeken.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

9 Ja, ik eet as als mijn brood, En met tranen meng ik mijn drank;

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

10 Want Gij hebt om uw gramschap en toorn Mij opgenomen en weggeslingerd!

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

11 Mijn dagen vlieden heen als een schaduw, Ik kwijn weg als het gras.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

12 Maar Gij, Jahweh, blijft eeuwig, En uw Naam van geslacht tot geslacht!

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

13 Gij zult opstaan, en U over Sion ontfermen: Het is tijd, hem genadig te zijn; het uur is gekomen!

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

14 Want uw dienaars hebben zijn stenen lief, En hebben deernis met zijn puinen.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

15 Dan zullen de heidenen de Naam van Jahweh vrezen, Alle vorsten der aarde uw majesteit:

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

16 Omdat Jahweh Sion herbouwt, En Zich openbaart in zijn glorie;

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

17 Zich tot de bede der verlatenen neigt, En hun gebed niet versmaadt!

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

18 Men schrijve dit op voor een volgend geslacht, Opdat het volk, door Jahweh herschapen, Hem zal prijzen:

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

19 Als Jahweh weer neerziet Uit zijn heilige woning, En uit de hemel Weer neerblikt op aarde:

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

20 Om het gekerm der gevangenen te horen, Te verlossen, die ten dode zijn gewijd;

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

21 En om Jahweh’s Naam in Sion te melden, In Jerusalem zijn lof,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

22 Wanneer de volkeren zich verzamelen, En de koninkrijken, om Jahweh te dienen!

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

23 Wel heeft Hij midden op mijn weg mijn krachten gebroken, En mijn dagen verkort; maar toch blijf ik bidden:

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

24 Mijn God, neem mij niet weg op de helft mijner dagen; Uw jaren duren van geslacht tot geslacht.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

25 In den beginne hebt Gij de aarde gegrond, En de hemelen zijn het werk uwer handen!

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

26 Zij zullen vergaan, maar Gij blijft; Als een kleed zullen zij allen verslijten.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

27 Gij verwisselt ze als een mantel, zij zullen verdwijnen; Maar Gij blijft dezelfde, en uw jaren nemen geen einde.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

28 Zo blijven ook de zonen uwer dienaars bestaan, En hun kroost houdt stand voor uw aanschijn!

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.