< Spreuken 8 >

1 Waarachtig, de wijsheid roept, De schranderheid verheft haar stem!
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 Zij staat langs de weg op de toppen der hoogten, Op het kruispunt der wegen,
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 Opzij van de poorten, aan de ingang der stad, Waar men de poorten betreedt, predikt zij luid:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Ik roep tot u, mannen, Ik spreek tot de kinderen der mensen:
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Leert toch, onnozelen, wat schranderheid is, Verstaat toch, dwazen, wat wijsheid betekent!
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Luistert, want wat ik zeg is zeker, Wat over mijn lippen komt is juist;
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Mijn mond spreekt de waarheid, Van leugentaal hebben mijn lippen een afschuw.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Al mijn woorden zijn oprecht, Niet één ervan is misleidend of vals;
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Voor wie ze verstaat, zijn ze allen treffend, Voor wie ze wil begrijpen, allen juist.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Neemt liever mijn tucht aan dan zilver, Geeft aan kennis de voorkeur boven het fijnste goud;
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Want de wijsheid is meer waard dan juwelen, Geen kostbaarheid komt haar nabij!
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Ik, wijsheid, ben met overleg vertrouwd, En beschik over weloverwogen kennis;
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Maar hoogmoed en trots, een slechte levenswandel, En een wispelturige tong zijn een afschuw voor mij.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Ik beschik over raad en beleid, Ik bezit doorzicht en kracht;
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Door mij zijn de koningen koning, En bepalen de leiders wat recht is;
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Door mij zijn de vorsten vorst, En zijn alle rechtvaardige rechters in aanzien.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Die mij beminnen heb ik lief, En die mij zoeken, zullen mij vinden.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Ik beschik over rijkdom en aanzien, Over duurzame welvaart en voorspoed;
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Mijn vrucht is meer waard dan het edelste goud, Meer dan het fijnste zilver mijn oogst.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Ik wandel op de weg der gerechtigheid, Midden op de paden van het recht:
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Om die mij beminnen, met bezit te verrijken, En hun schatkamers te vullen.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Jahweh schiep mij als zijn eerste gewrocht, Als het eerste werk, dat Hij ooit heeft gemaakt;
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 Van oudsher ben ik gevormd, Van den beginne, vóór de eerste tijden der aarde.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Toen er nog geen oceanen waren. was ik geboren, Toen er nog geen bronnen, rijk aan water, bestonden;
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Eer de bergen waren neergelaten, Eer de heuvels ontstonden, werd ik geboren,
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 Eer Hij de aarde had gemaakt en de velden, En alle grondstoffen der wereld.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Toen Hij de hemel welfde, was ik aanwezig, Toen Hij een kring trok rond het vlak van de oceaan;
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Toen Hij daarboven de wolken bevestigde, En de bronnen van de oceaan begonnen te stromen;
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 Toen Hij de zee haar grenzen stelde, Dat de wateren haar oevers niet zouden overschrijden; Toen Hij de fundamenten der aarde legde:
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Was ik bij Hem als een troetelkind, Was ik elke dag zijn vermaak, Dartelde ik heel de tijd onder zijn ogen,
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 Spelend op zijn wereldrond, En mij vermakend met de kinderen der mensen.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 Welnu dan kinderen luistert naar mij; Gelukkig zij, die mijn wegen bewaren;
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Hoort naar de lessen, weest wijs, en verwerpt ze niet. En de wacht houden aan de posten van mijn poorten.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Gelukkig de mens, die naar mij luistert, Die elke dag aan mijn deuren waken,
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Wie mij vindt, heeft het leven gevonden, En welbehagen verkregen van Jahweh;
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 Maar wie mij mist, benadeelt zichzelf, En al wie mij haten, beminnen de dood!
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!

< Spreuken 8 >