Job 38
1 Nu nam Jahweh het woord, en sprak tot Job in de storm:
S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
2 Wie zijt gij, die de Voorzienigheid duister maakt Door woorden zonder verstand?
Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.
3 Omgord uw lenden als een man, Ik zal u vragen stellen, gij moogt Mij leren!
Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.
4 Waar waart ge, toen Ik de aarde grondde: Vertel het, zo ge er iets van weet!
Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!
5 Wie heeft haar grootte bepaald: gij weet het zo goed; Wie het meetsnoer over haar gespannen?
Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?
6 Waarop zijn haar zuilen geplaatst, Of wie heeft haar hoeksteen gelegd:
Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?
7 Onder het gejuich van het koor der morgensterren, Het jubelen van de zonen Gods?
Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;
8 Wie heeft de zee achter deuren gesloten, Toen zij bruisend uit de moederschoot kwam;
s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;
9 Toen Ik haar de wolken gaf als een kleed, De nevel als haar windsels;
midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,
10 Toen Ik haar grenzen heb gesteld, Slagboom en grendels haar gaf;
és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,
11 Toen Ik sprak: Ge komt tot hier en niet verder, Hier wordt de trots van uw golven gebroken!
és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!
12 Hebt gij ooit in uw leven de morgen ontboden, De dageraad zijn plaats bestemd,
Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?
13 Om de zomen der aarde te bezetten En er vlammen uit te schudden?
Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:
14 Zij flonkert als een kostbare zegelsteen, Wordt bontgeverfd als een kleed,
elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;
15 Totdat de stralen hun licht wordt ontnomen, Hun opgeheven arm wordt gebroken.
s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.
16 Zijt ge doorgedrongen tot de bronnen der zee, Hebt ge de bodem van de Oceaan bewandeld;
Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?
17 Zijn u de poorten des doods getoond, De wachters der duisternis u verschenen;
Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?
18 Hebt ge de breedten der aarde omvat: Zeg op, wanneer ge dit allemaal weet!
Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.
19 Waar is de weg naar de woning van het licht, En waar heeft de duisternis haar verblijf,
Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,
20 Zodat gij ze naar hun plaats kunt brengen, En hun de paden naar huis kunt leren?
hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?
21 Ge weet het toch, want toen werdt ge geboren, Het getal van uw jaren is immers zo groot!
Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!
22 Zijt ge doorgedrongen tot de schuren der sneeuw, Hebt ge de opslagplaatsen van de hagel aanschouwd,
Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,
23 Die Ik heb opgespaard voor de tijd van benauwing, Voor de dag van aanval en strijd?
melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.
24 Waar is de weg, waar de kou zich verspreidt, Waar de oostenwind over de aarde giert?
Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?
25 Wie heeft voor de stortvloed kanalen gegraven, En paden voor de donderwolken,
Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,
26 Om regen te geven op onbewoond land, Op steppen, waar zich geen mens bevindt;
hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.
27 Om woestijn en wildernis te verzadigen, Uit de dorre grond het gras te doen spruiten?
Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?
28 Heeft de regen een vader, Of wie heeft de druppels van de dauw verwekt;
Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?
29 Uit wiens schoot is het ijs te voorschijn gekomen, Wie heeft het rijp in de lucht gebaard?
Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?
30 De wateren worden hard als steen, De vlakte van de Afgrond sluit zich aaneen!
Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.
31 Kunt gij de banden der Plejaden knopen, Of de boeien van de Orion slaken;
Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;
32 Kunt gij de maan op tijd naar buiten doen treden, Leidt gij de Beer met zijn jongen?
kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?
33 Schrijft gij de hemel de wetten voor, Stelt gij zijn macht over de aarde vast;
Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?
34 Verheft gij uw stem tot de wolken, Gehoorzaamt ù de watervloed?
Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?
35 Zendt gij de bliksems uit, en ze gaan; Zeggen ze tot u: Hier zijn we terug?
Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?
36 Wie heeft inzicht aan den reiger gegeven Verstand geschonken aan den haan;
Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?
37 Wie telt met wijsheid de wolken af, En giet de zakken van de hemel leeg:
Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?
38 Wanneer de bodem hard is als ijzer, De kluiten aan elkander kleven?
Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?
39 Jaagt gij een prooi voor de leeuwin, Stilt gij de honger der welpen,
Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;
40 Wanneer ze in hun holen liggen, Of loeren tussen de struiken?
midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?
41 Wie geeft ze tegen de avond haar buit, Wanneer haar jongen tot de Godheid roepen, En zonder voedsel rond blijven snuffelen, Op zoek naar spijs?
Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?
