Job 26
1 Job antwoordde, en sprak
Jób pedig felele, és monda:
2 Hoe goed weet ge den zwakke te helpen, De krachteloze arm te stutten?
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Hoe weet ge den onwetende raad te geven, En wat wijze lessen spreidt ge ten toon?
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Met wiens hulp hebt ge uw woord gesproken Wiens geest is van u uitgegaan?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 De schimmen beven onder de aarde De wateren sidderen met die erin wonen;
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
7 Hij spant het Noorden over de baaierd, Hangt de aarde boven het niet;
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Hij knevelt de wateren in zijn zwerk, De wolken bersten niet onder haar last;
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 Hij bedekt het gelaat der volle maan, En spreidt er zijn nevel over uit.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 Hij trekt een kring langs de waterspiegel, Waar het licht aan de duisternis grenst;
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 De zuilen van de hemel staan te waggelen, Rillen van angst voor zijn donderende stem.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Hij zwiept de zee door zijn kracht, Ranselt Ráhab door zijn beleid;
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Zijn adem blaast de hemel schoon, Zijn hand doorboort de vluchtende Slang!
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Is dit nog enkel de zoom van zijn wegen Hoe weinig verstaan wij ervan, En wie begrijpt dan de kracht van zijn donder?
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
