Job 22
1 Weer nam Elifaz van Teman het woord, en sprak:
Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
2 Handelt de mens soms ten bate van God? Neen, ten eigen bate is men wijs.
Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
3 Heeft de Almachtige er voordeel van, als ge vroom zijt, Of profijt, zo ge onberispelijk leeft?
Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
4 Bestraft Hij u soms om uw godsvrucht, Daagt Hij u daarom voor het gerecht?
Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
5 Is het niet om uw grote boosheid, Om uw fouten, zonder eind?
Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
6 Ja, zonder noodzaak neemt ge pand van uw broeders, En trekt de berooiden de kleren uit;
Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
7 Den dorstige geeft ge geen water, Den hongerige onthoudt ge zijn brood.
nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
8 Den man met de vuist moet het land toebehoren, En de gunsteling moet het bewonen;
S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
9 Maar de weduwen zendt ge zonder iets heen, De armen der wezen slaat ge stuk!
Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
10 En daarom zijt ge van strikken omringd, Plotseling verbijsterd van schrik;
Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
11 Is uw licht verduisterd, zodat ge niet ziet, Slaat de stortvloed over u heen!
Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
12 Woont God niet hoog in de hemel? Zie eens, hoe hoog de sterren staan!
Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
13 Maar gij besluit er uit: Wat kan God weten, Of richten door de wolken heen?
S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
14 Het zwerk is een sluier voor Hem, zodat Hij niet ziet, Hij wandelt rond op het hemelgewelf.
Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
15 Wilt ge de weg van vroeger bewandelen Die de boosdoeners hebben betreden:
Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
16 Die vóór hun tijd zijn weggesleurd, Toen de vloed hun grondvesten wegspoelde?
Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
17 Die tot God durfden zeggen: Weg van ons! Wat kan de Almachtige ons doen?
kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
18 Hij had hun huizen met voorspoed gevuld, En Zich niet met de plannen der bozen bemoeid.
holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
19 De vromen zien het met vreugde, De onschuldige drijft de spot met hen:
Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
20 "Waarachtig, hun have vernield, Hun overvloed door het vuur verteerd!"
bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
21 Verzoen u met Hem, dan leeft ge in vrede, Dan wordt uw rijkdom weer groot;
Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
22 Neem de onderrichting aan uit zijn mond, En bewaar zijn woord in uw hart.
fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
23 Wanneer ge vol ootmoed u tot den Almachtige bekeert, De ongerechtigheid uit uw tent verwijdert:
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
24 Dan zult ge het goud als stof gaan schatten, Het Ofirgoud als kiezel der beken.
s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
25 Want de Almachtige zal het fijnste goud voor u zijn, En stapels van zilver;
s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
26 Dan zult ge u in den Almachtige verlustigen, En uw aanschijn verheffen tot God.
akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
27 Dan zult ge Hem roepen: Hij zal u verhoren, En ge zult Hem dankoffers brengen;
Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
28 Onderneemt ge iets, het komt tot stand, En het licht zal uw wegen bestralen!
A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
29 Want Hij vernedert de trots, Maar redt, wie de ogen neerslaat;
Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
30 Hij verlost den onschuldige: Door de reinheid uwer handen wordt ook gij dus verlost!
megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
