Job 17
1 Mijn geest gebroken, mijn dagen geblust, Mij rest slechts het graf!
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Ben ik niet het mikpunt van spot, Verkwijnt niet mijn oog door de bittere verwijten?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Stel Uzelf bij U tot borg voor mijl; Wie anders zou voor mij handslag geven?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Want hùn hart hebt Gij voor inzicht gesloten, En daarom steken zij de hand niet uit;
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Men beklaagt het lot van zijn vrienden Terwijl de ogen versmachten van de eigen kinderen;
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Men heeft mij tot spreekwoord gemaakt bij de mensen, Ik ben een, wien men in het aangezicht spuwt!
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mijn oog is dof van verdriet, Mijn leden zijn tot een schaduw vervluchtigd!
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 De braven ontstellen ervan, De onschuldige is jaloers op den boze:
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Moet de rechtvaardige toch zijn weg maar bewandelen, Wie rein van handen is, zijn kracht nog verdubbelen?
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 En daarom, hoe gij u allen wendt of keert, Een wijze vind ik onder u niet;
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Mijn levensdagen zijn voorbij, Mijn plannen, mijn hartewensen vernield!
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Men maakt een dag van de nacht, Van duisternis het morgenlicht!
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Kan ik nog hopen? Het dodenrijk is mijn huis, In de duisternis heb ik mijn leger gespreid; (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Tot het graf geroepen: Gij zijt mijn vader, Tot de wormen: Gij zijt mijn moeder en zusters!
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Waar is mijn hoop, Mijn geluk, wie kan het ontdekken:
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
