Job 12
1 Job antwoordde, en sprak:
Felélt Jób és mondta:
2 Ja zeker, gij vertegenwoordigt het volk, En met u sterft de wijsheid uit!
Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!
3 Ik heb evenveel verstand als gij Wie zou trouwens dit alles niet weten?
Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?
4 Laat mij de spot zijn van mijn vriend; Ik roep Jahweh aan, Hij zal mij verhoren! Bespotting voor de deugd van de vromen,
Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!
5 Verachting voor de beproefden: denkt het gelukskind, En een trap voor hen, wier voeten wankelen;
A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.
6 Maar vrede voor de tenten der rovers, Onbezorgdheid voor hen, die God durven tarten, En die God naar hun hand willen zetten!
Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.
7 Ondervraag slechts het vee: het zal het u leren; De vogels uit de lucht; zij vertellen het u;
Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;
8 Of het kruipend gedierte op aarde: zij zullen het zeggen; De vissen der zee: zij lichten u in.
vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.
9 Wie onder die allen, die het niet weet, Dat de hand van Jahweh dit wrocht!
Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;
10 Hij, die iedere levende ziel in zijn hand heeft, En de adem van alle menselijk vlees!
kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.
11 Of kan het oor geen woorden meer toetsen, Het gehemelte geen spijzen meer proeven;
Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?
12 Is er geen wijsheid meer bij bejaarden, Op hoge leeftijd geen inzicht?
Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.
13 Bij Hem is wijsheid en macht, Bij Hem beleid en verstand.
Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!
14 Haalt Hij omver, men bouwt niet op, Dien Hij kerkert, doet men niet open.
Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.
15 Houdt Hij de wateren tegen, ze drogen op; Laat Hij ze los, ze woelen het land om.
Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.
16 Bij Hem is kracht en vernuft, Hem behoort de verleide met den verleider;
Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.
17 Raadsheren laat Hij barrevoets gaan, En rechters maakt Hij tot dwazen;
Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;
18 De boeien der koningen maakt Hij los, En legt een koord om hun eigen heup.
a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;
19 De priesters laat Hij barrevoets gaan, En oude geslachten brengt Hij ten val;
járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;
20 Aan vertrouwbare mannen ontneemt Hij de spraak, En ontrooft de grijsaards hun oordeel;
megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;
21 Hij stort verachting over edelen uit, En rukt de gordel der machtigen los.
csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.
Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.
23 Hij maakt naties groot, en richt ze ten gronde, Breidt volken uit, en stoot ze neer;
Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.
24 Hij berooft de vorsten der aarde van hun verstand, En laat ze in de ongebaande wildernis dolen;
Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;
25 Ze tasten in de duisternis rond, zonder licht, Ze waggelen als een dronken man.
tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.
