Job 11

1 Daarop nam Sofar van Naäma het woord, en sprak:

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2 Zo’n praatvaar zou onbeantwoord blijven, Zo’n held met de lippen in het gelijk gesteld;

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3 Uw zwetsen zou anderen tot zwijgen brengen, Uw onzinnig gebrabbel door niemand worden beschaamd?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4 Gij zegt tot God: Mijn wandel is rein, Ik ben onberispelijk in uw oog!

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5 Wilde God maar eens spreken, Zijn lippen tegen u openen,

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6 U de geheimen der Wijsheid ontvouwen, Die zo moeilijk zijn te verstaan: Dan zoudt ge erkennen, dat God van u eist, Wat uw misdaad verdient.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

7 Zoudt ge de diepten Gods kunnen peilen, De alwetendheid van den Almachtige doorgronden?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8 Zij is hoger nog dan de hemelen: Wat kunt ge beginnen; Dieper nog dan de onderwereld: Wat kunt ge begrijpen; (Sheol h7585)

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)

9 Haar meetsnoer is langer dan de aarde, En breder nog dan de zee!

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10 Als hij iets laat passeren, het verborgen houdt, Of het ruchtbaar maakt: wie zal Hem weerhouden?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11 Want Hij doorschouwt de bedriegelijke mensen; Hij kent het kwaad, het ontgaat Hem niet!

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12 Maar een leeghoofd zal dit eerst begrijpen, Als het jong van een ezel een mensenkind wordt!

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13 Maar wanneer gij er acht op wilt slaan, En tot Hem uw handen verheft,

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14 De misdaad uit uw hand verwijdert, En in uw tenten geen onrecht laat wonen:

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15 Dan heft ge smetteloos het hoofd omhoog, Dan staat ge vast, en behoeft niet te vrezen.

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

16 Ja, dan zult ge de ellende vergeten, Er aan denken als aan water, dat voorbij is gestroomd;

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

17 Dan rijst uw leven klaarder nog dan de middag, En uw duisternis zal als de morgen zijn;

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18 Dan zult ge vertrouwen, Want er is weer hoop! Dan gaat ge weer slapen onder veilige hoede,

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19 Dan legt ge u neer, en schrikt niemand u op; Dan dingen velen naar uw gunst,

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

20 Terwijl de ogen der bozen versmachten: Want die blijven van iedere toevlucht verstoken, Hun enige hoop is hun laatste zucht!

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!