2 Samuël 22
1 Ook heeft David tot Jahweh de woorden van dit lied gericht, toen Jahweh hem verlost had uit de hand van al zijn vijanden en ook uit de hand van Saul.
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 En hij sprak:
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Jahweh, mijn toevlucht, mijn burcht en mijn veste; Mijn God, mijn rots, waarop ik kan schuilen. Mijn schild, de hoorn van mijn heil, mijn schutse en mijn toevlucht, Mijn redder heeft mij uit de verdrukking verlost.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Ik roep: Geprezen zij Jahweh! En ben van mijn vijand verlost.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 De branding van de dood had mij al gegrepen, De golven van de onderwereld sloegen over mij heen;
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6 De strikken van het dodenrijk hielden mij vast, De klemmen van de dood lagen voor mij gereed: (Sheol h7585)
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Maar ik riep tot Jahweh in mijn nood, En tot God verhief ik mijn stem. En Hij hoorde mijn stem in zijn vorstelijke woning, Mijn hulpgeroep drong door tot zijn oren:
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Daar schudde en beefde de aarde, Rilden en dreunden de fundamenten des hemels; Want Hij was in woede ontstoken.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Rook steeg op uit zijn neus, Verslindend vuur spoot uit zijn mond, En gloeiende kolen spatten er uit.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Hij boog de hemel, en daalde neer, Grauwe wolken onder zijn voeten.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Hij besteeg den cherub en vloog in het rond, Zwevend op de windewieken.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Hij sloeg de duisternis als een dek om zich heen, Donkere nevels, dreigende wolken waren zijn tent.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 En door de gloed, die voor Hem uitging, Braakten zijn wolken vurige kolen.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 En in de hemel donderde Jahweh, Verhief de Allerhoogste zijn stem;
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Hij schoot zijn pijlen en strooide ze rond, Slingerde bliksems en joeg ze uiteen:
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Open lag de bedding der zee, Het fundament van de aarde kwam bloot; Door het dreigen van Jahweh, Door het snuivend gebries van zijn neus.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Van boven boog Hij Zich neer, greep mij vast, En trok mij weg uit de onstuimige wateren;
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Hij verloste mij van mijn grimmigen vijand En van mijn haters, want ze waren te machtig.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Ze waren uitgetrokken op de dag van mijn rampspoed, Maar Jahweh was mijn beschermer;
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Hij beveiligde mij, En bracht mij redding, omdat Hij mij liefhad.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Toen werd mijn gerechtigheid door Jahweh beloond, Mijn reinheid van handen vergolden:
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Want ik had de wegen van Jahweh bewandeld, Niet gezondigd tegen mijn God;
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Ik had al zijn geboden voor ogen gehouden, Niet zijn wetten ontweken;
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Ik was voor Hem zonder smet, Had mij zuiver van zonde bewaard.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Daarom werd mijn gerechtigheid door Jahweh beloond, En mijn reinheid in zijn ogen.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Want voor getrouwen toont Gij U trouw, Voor rechtschapenen rechtschapen,
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Rein voor den reine, Maar voor de listigaards listig;
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Want Gij redt het deemoedige volk, Maar vernedert hovaardige blikken.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Gij zijt, o Jahweh, mijn lamp, Mijn God, die licht in mijn duisternis straalt;
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Met U durf ik de stormloop beginnen, Met mijn God de wallen bespringen.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 God! Volmaakt zijn Zijn wegen, Jahweh’s woord is gelouterd. Hij is voor allen een schild, Die vluchten tot Hem.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Wie toch is God, dan Jahweh alleen; Wie een rots, dan alleen onze God!
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 God! Hij omgordt mij met kracht, En baant mij een veilige weg;
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Hij maakt mijn voeten vlug als hinden, En doet mij de hoogste toppen beklimmen;
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Hij oefent mijn handen ten strijde, Mijn armen tot het spannen van de koperen boog.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Zo hebt Gij mij het schild van uw heil gereikt; Uw goedheid maakte mij groot.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Gij hebt een weg voor mijn stappen gebaand, En mijn voeten wankelden niet.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Ik vervolgde mijn vijanden, haalde ze in, En keerde niet terug, eer ik ze had verslagen.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Ik heb ze verslagen, verpletterd, zodat ze niet opstaan, Maar onder mijn voet blijven liggen.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Gij hebt mij met kracht omgord tot de strijd, Mijn tegenstanders voor mij doen bukken;
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Gij liet mij de rug van mijn vijanden zien. Mijn haters heb ik verdelgd.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Nu huilen ze, maar niemand helpt: Tot Jahweh zelfs, maar Hij antwoordt hun niet;
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Ik vermaal ze als stof der aarde, Vertrap en vertreed ze als slijk op de straten.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Gij hebt mij gered uit de strijd met de volkeren. En mij aan het hoofd van de naties gesteld: Volkeren, die ik niet kende, werden mij dienstbaar,
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Vreemden brachten mij hulde; Nauwelijks hadden ze van mij gehoord, Of ze gehoorzaamden mij;
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Anderen lagen uitgeput neer, En kropen sidderend uit hun burchten.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Leve Jahweh! Gezegend mijn Rots; Hoogverheven de God, de Rots van mijn heil!
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Gij hebt mij gewroken, o God, Volkeren aan mij onderworpen;
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 Mij van mijn grimmigen vijand verlost, Zege over mijn bestrijders verleend, mij van geweldenaars bevrijd.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Daarom wil ik U prijzen, o Jahweh, Uw naam verheerlijken onder de volken!
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Machtige hulp verleent Hij zijn koning, En genade aan zijn Gezalfde, Aan David en zijn geslacht Voor altijd!
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
