Ordsprogene 1
1 Ordsprog af Salomo, Davids Søn, Israels Konge.
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Af dem skal man lære Visdom forstandig Tale,
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 tage mod Tugt, som gør klog, mod Retfærdighed, Ret og Retsind;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 de skal give tankeløse Klogskab, ungdommen Kundskab og Kløgt;
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 den vise høre og øge sin Viden, den forstandige vinde sig Levekunst;
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 de skal lære at tyde Ordsprog og Billeder, de vises Ord og Gåder.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 HERRENs Frygt er Kundskabs begyndelse, Dårer ringeagter Visdom og Tugt.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Hør, min Søn, på din Faders Tugt, opgiv ikke din Moders Belæring.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 thi begge er en yndig Krans til dit Hoved og Kæder til din Hals.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Min Søn, sig nej, når Syndere lokker!
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Siger de: "Kom med, lad os lure på den fromme, lægge Baghold for sagesløs, skyldfri Mand!
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Vi vinder os Gods og Guld, vi fylder vore Huse med Rov.
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Gør fælles Sag med os; vi har alle fælles Pung!"
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 - min Søn, gå da ikke med dem, hold din Fod fra deres Sti;
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 thi deres Fødder løber efter ondt, de haster for at udgyde Blod.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Thi det er unyttigt at udspænde Garnet for alle Fugles Øjne;
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 de lurer på eget Blod, lægger Baghold for eget Liv.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Så går det enhver, der attrår Rov, det tager sin Herres Liv.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Visdommen råber på Gaden, på Torvene løfter den Røsten;
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 oppe på Murene kalder den, tager til Orde i Byen ved Portindgangene:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Hvor længe vil I tankeløse elske Tankeløshed, Spotterne finde deres Glæde i Spot og Dårerne hade kundskab?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Vend eder til min Revselse! Se, jeg lader min Ånd udvælde for eder, jeg kundgør eder mine Ord:
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Fordi jeg råbte og I stod imod, jeg vinked og ingen ænsed det,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 men I lod hånt om alt mit Råd og tog ikke min Revselse til jer,
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 derfor ler jeg ved eders Ulykke, spotter, når det, I frygter, kommer,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 når det, I frygter, kommer som Uvejr, når eders Ulykke kommer som Storm, når Trængsel og Nød kommer over jer.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Da svarer jeg ej, når de kalder, de søger mig uden at finde,
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 fordi de hadede Kundskab og ikke valgte HERRENs Frygt;
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 mit Råd tog de ikke til sig, men lod hånt om al min Revselse.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Frugt af deres Færd skal de nyde og mættes med egne Råd;
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 thi tankeløses Egensind bliver deres Død, Tåbers Sorgløshed bliver deres Undergang;
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 men den, der adlyder mig, bor trygt, sikret mod Ulykkens Rædsel.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
