Job 27

1 Job vedblev at fremsætte sit Tankesprog:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 "Så sandt Gud lever, som satte min Ret til Side, den Almægtige, som gjorde mig mod i Hu:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 Så længe jeg drager Ånde og har Guds Ånde i Næsen,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4 skal mine Læber ej tale Uret, min Tunge ej fare med Svig!

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 Langt være det fra mig at give jer Ret; til jeg udånder, opgiver jeg ikke min Uskyld.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6 Jeg hævder min Ret, jeg slipper den ikke, ingen af mine Dage piner mit Sind.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 Som den gudløse gå det min Fjende, min Modstander som den lovløse!

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8 Thi hvad er den vanhelliges Håb, når Gud bortskærer og kræver hans Sjæl?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

9 Hører mon Gud hans Skrig, når Angst kommer over ham?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

10 Mon han kan fryde sig over den Almægtige, føjer han ham, når han påkalder ham?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11 Jeg vil lære jer om Guds Hånd, den Almægtiges Tanker dølger jeg ikke;

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 se, selv har I alle set det, hvi har I så tomme Tanker?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 Det er den gudløses Lod fra Gud, Arven, som Voldsmænd får fra den Almægtige:

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14 Vokser hans Sønner, er det for Sværdet, hans Afkom mættes ikke med Brød;

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15 de øvrige bringer Pesten i Graven, deres Enker kan ej holde Klage over dem.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

16 Opdynger han Sølv som Støv og samler sig Klæder som Ler

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 han samler, men den retfærdige klæder sig i dem, og Sølvet arver den skyldfri;

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18 han bygger sit Hus som en Edderkops, som Hytten, en Vogter gør sig;

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 han lægger sig rig, men for sidste ang, han slår Øjnene op, og er det ej mer;

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20 Rædsler når ham som Vande, ved Nat river Stormen ham bort;

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21 løftet af Østenstorm farer han bort, den fejer ham væk fra hans Sted.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 Skånselsløst skyder han på ham, i Hast må han fly fra hans Hånd;

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 man klapper i Hænderne mod ham og piber ham bort fra hans Sted!

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.