Job 21
1 Så tog Job til Orde og svarede:
Felele pedig Jób, és monda:
2 "Hør dog, hør mine Ord, lad det være Trøsten, I giver!
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Find jer nu i, at jeg taler, siden kan I jo håne!
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Gælder min Klage Mennesker? Hvi skulde jeg ej være utålmodig?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Vend jer til mig og stivn af Rædsel, læg Hånd på Mund!
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Jeg gruer, når jeg tænker derpå, mit Legeme gribes af Skælven:
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 De gudløse, hvorfor lever de, bliver gamle, ja vokser i Kraft?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Deres Æt har de blivende hos sig, deres Afkom for deres Øjne;
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 deres Huse er sikre mod Rædsler, Guds Svøbe rammer dem ikke;
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 ej springer deres Tyr forgæves, Koen kælver, den kaster ikke;
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 de slipper deres Drenge ud som Får, deres Børneflok boltrer sig ret;
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 de synger til Pauke og Citer, er glade til Fløjtens Toner;
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 skønt de siger til Gud: "Gå fra os, at kende dine Veje er ikke vor Lyst!
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Den Almægtige? Hvad han? Skal vi tjene ham? Hvad Gavn at banke på hos ham?"
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Er ej deres Lykke i deres Hånd og gudløses Råd ham fjernt?
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Når går de gudløses Lampe ud og når kommer Ulykken over dem? Når deler han Loddet ud i sin Vrede,
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 så de bliver som Strå for Vinden, som Avner, Storm fører bort?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Gemmer Gud hans Ulykkeslod til hans Børn? Ham selv gengælde han, så han mærker det,
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 lad ham selv få sit Vanheld at se, den Almægtiges Vrede at drikke!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Thi hvad bryder han sig siden om sit Hus, når hans Måneders Tal er udrundet?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Kan man vel tage Gud i Skole, ham, som dømmer de højeste Væsner?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 En dør jo på Lykkens Tinde, helt tryg og så helt uden Sorger:
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 hans Spande er fulde af Mælk, hans Knogler af saftig Marv;
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 med bitter Sjæl dør en anden og har aldrig nydt nogen Lykke;
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 de lægger sig begge i Jorden, og begge dækkes af Orme!
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Se, jeg kender så vel eders Tanker og de Rænker, I spinder imod mig,
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 når I siger: "Hvor er Stormandens Hus og det Telt, hvor de gudløse bor?"
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Har I aldrig spurgt de berejste og godkendt deres Beviser:
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Den onde skånes på Ulykkens Dag og frelses på Vredens Dag.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Hvem foreholder ham vel hans Færd, gengælder ham, hvad han gør?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Til Graven bæres han hen, ved hans Gravhøj holdes der Vagt;
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 i Dalbunden hviler han sødt, Alverden følger så efter, en Flok uden Tal gik forud for ham.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Hvor tom er den Trøst, som I giver! Eders Svar - kun Svig er tilbage!
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
