2 Samuelova 22
1 Mluvil pak David Hospodinu slova písně této v ten den, když ho vysvobodil Hospodin z ruky všech nepřátel jeho, i z ruky Saulovy.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 A řekl: Hospodin skála má a hrad můj, i vysvoboditel můj se mnou.
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Bůh skála má, doufati budu v něho; štít můj a roh spasení mého, vyvýšení mé a útočiště mé, spasitel můj, kterýž od násilí vysvobozuje mne.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Chvály hodného vzýval jsem Hospodina, a od nepřátel svých vysvobozen jsem.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Nebo obklíčily mne byly úzkosti smrti, a proudové bezbožných předěsili mne.
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 V úzkosti své vzýval jsem Hospodina, a k Bohu svému volal jsem, i vyslyšel z chrámu svého hlas můj, a křik můj přišel v uši jeho.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Tedy pohnula se a zatřásla země, základové nebes pohnuli se, a třásli se pro rozhněvání jeho.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Dým vycházel z chřípí jeho, a oheň zžírající z úst jeho, od něhož se uhlí roznítilo.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Nakloniv nebes, sstoupil, a mrákota byla pod nohami jeho.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 I vsedl na cherubín a letěl, a spatřín jest na peří větrovém.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Položil temnosti vůkol sebe jako stany, shrnutí vod, oblaky husté.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Od blesku oblíčeje jeho rozpálilo se uhlí řeřavé.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Hřímal s nebes Hospodin, a Nejvyšší vydal zvuk svůj.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Vystřelil i střely, kterýmiž je rozptýlil, a blýskání, jímž je porazil.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 I ukázaly se hlubiny mořské, a odkryti jsou základové okršlku, pro zůřivé kárání Hospodinovo, pro dmýchání větru chřípí jeho.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Poslav s výsosti, přijal mne, vytáhl mne z vod velikých.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Vysvobodil mne od nepřítele mého silného, od těch, kteříž mne nenáviděli, ačkoli silnější mne byli.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Předstihli mne v den trápení mého, ale Hospodin byl mi podpora.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Kterýž vyvedl mne na prostranství, vysvobodil mne, nebo sobě oblíbil mne.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, podlé čistoty rukou mých odplatil mi.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Nebo jsem ostříhal cest Hospodinových, aniž jsem se bezbožně strhl Boha svého.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Všickni zajisté soudové jeho jsou před oblíčejem mým, aniž jsem od kterých ustanovení jeho odstoupil.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 A tak byv dokonalý před ním, šetřil jsem, abych se nedopustil nepravosti.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Protož odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, vedlé čistoty mé před očima jeho.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Ty, Pane, s milosrdným milosrdně nakládáš, a k upřímému upřímě se máš.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 K sprostnému sprostně se ukazuješ, a s převráceným převráceně zacházíš.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Lid pak ssoužený vysvobozuješ, ale před vysokomyslnými oči své sklopuješ.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Ty zajisté jsi svíce má, ó Hospodine. Hospodin jistě osvěcuje temnosti mé.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Nebo v tobě proběhl jsem vojska, v Bohu svém přeskočil jsem zed.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Toho Boha silného cesta jest dokonalá, výmluvnosti Hospodinovy přečištěné; onť jest štít všech, kteříž doufají v něho.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Nebo kdo jest Bohem kromě Hospodina? A kdo jest skalou kromě Boha našeho?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Bůh jest síla má i vojska mého, onť působí volnou cestu mou.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Činí nohy mé jako laní, a na vysokých místech mých postavuje mne.
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Cvičí ruce mé k boji, tak že lámi lučiště ocelivá rukama svýma.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Nebo dal mi štít spasení svého, a dobrotivost jeho zvelebila mne.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Rozšířil kroky mé pode mnou, aby se nepodvrtly nohy mé.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Honil jsem nepřátely své a zahladil jsem je, aniž jsem se navrátil, dokudž jsem jich nevyplénil.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Docela jsem je vyhubil a sprobodal jsem je, tak že nepovstanou; i padli pod nohy mé.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Ty zajisté, Bože, přepásals mne udatností k boji, porazils pode mne ty, kteříž povstávají proti mně.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Nýbrž dals mi šíji nepřátel mých, těch, kteříž v nenávisti měli mne, a vyplénil jsem je.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Ohlédali se, ale nebyl, kdo by vysvobodil, k Hospodinu, ale nevyslyšel jich.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 I potřel jsem je jako prach země, jako bláto na ulicích potlačil a rozptýlil jsem je.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Ty jsi mne vytrhl z různic lidu mého, zachovals mne, abych byl za hlavu národům; lid neznámý mně sloužil.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Cizozemci lhali mi, a jakž zaslechli, uposlechli mne.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Cizozemci svadli, a třásli se i v ohradách svých.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Živť jest Hospodin, a požehnaná skála má; protož ať jest vyvyšován Bůh, skála spasení mého,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Bůh silný, kterýž dává mi pomsty a podmaňuje mi lidi.
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 Vyvodíš mne z prostřed nepřátel mých, a nad povstávajícími proti mně vyvyšuješ mne, člověka nepravého mne zbavuješ.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Protož chváliti tě budu, Hospodine, mezi národy, a jménu tvému žalmy zpívati budu.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Onť jest hrad jistého spasení krále svého, a ten, kterýž činí milosrdenství pomazanému svému Davidovi, i semeni jeho až na věky.
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
