Psalmi 50

1 Psalam. Asafov. Bog nad bogovima, Jahve, govori i zove zemlju od izlaza sunčeva do zalaza.

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

2 Sa Siona predivnog Bog zablista:

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3 Bog naš dolazi i ne šuti. Pred njim ide oganj što proždire, oko njega silna bjesni oluja.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

4 On zove nebesa odozgo i zemlju da sudi narodu svojemu:

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

5 “Saberite mi sve pobožnike koji žrtvom Savez sa mnom sklopiše!”

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

6 Nebesa objavljuju pravednost njegovu: on je Bog sudac!

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)

7 “Slušaj, narode moj, ja ću govoriti, o Izraele, svjedočit ću protiv tebe: ja, Bog - Bog tvoj!

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

8 Ne korim te zbog žrtava tvojih - paljenice su tvoje svagda preda mnom.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

9 Neću od doma tvog' uzet junca, ni jaraca iz tvojih torova:

De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 tÓa moje su sve životinje šumske, tisuće zvjeradi u gorama mojim.

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Znam sve ptice nebeske, moje je sve što se miče u poljima.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

12 Kad bih ogladnio, ne bih ti rekao, jer moja je zemlja i sve što je ispunja.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Zar da ja jedem meso bikova ili da pijem krv jaraca?

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Prinesi Bogu žrtvu zahvalnu, ispuni Višnjemu zavjete svoje!

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 I zazovi me u dan tjeskobe: oslobodit ću te, a ti ćeš me slaviti.”

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

16 A grešniku Bog progovara: “Što tumačiš naredbe moje, što mećeš u usta Savez moj?

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 Ti, komu stega ne prija, te riječi moje iza leđa bacaš?

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Kad tata vidiš, s njime se bratimiš i družiš se s preljubnicima.

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 Svoja si usta predao pakosti, a jezik ti plete prijevare.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

20 U društvu na brata govoriš i kaljaš sina matere svoje.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Sve si to činio, a ja da šutim? Zar misliš da sam ja tebi sličan? Pokarat ću te i stavit ću ti sve to pred oči.”

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

22 Shvatite ovo svi vi koji Boga zaboraviste, da vas ne pograbim i nitko vas spasiti neće.

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 Pravo me štuje onaj koji prinosi žrtvu zahvalnu: i onomu koji hodi stazama pravim - njemu ću pokazati spasenje svoje.

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.