诗篇 66

1 一篇诗歌，交与伶长。 全地都当向 神欢呼！

Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

2 歌颂他名的荣耀！ 用赞美的言语将他的荣耀发明！

Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!

3 当对 神说：你的作为何等可畏！ 因你的大能，仇敌要投降你。

Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

4 全地要敬拜你，歌颂你， 要歌颂你的名。 (细拉)

Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)

5 你们来看 神所行的， 他向世人所做之事是可畏的。

Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

6 他将海变成干地，众民步行过河； 我们在那里因他欢喜。

A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.

7 他用权能治理万民，直到永远。 他的眼睛鉴察列邦； 悖逆的人不可自高。 (细拉)

A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)

8 万民哪，你们当称颂我们的 神， 使人得听赞美他的声音。

Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.

9 他使我们的性命存活， 也不叫我们的脚摇动。

A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

10 神啊，你曾试验我们， 熬炼我们，如熬炼银子一样。

Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

11 你使我们进入网罗， 把重担放在我们的身上。

Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

12 你使人坐车轧我们的头； 我们经过水火， 你却使我们到丰富之地。

Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.

13 我要用燔祭进你的殿， 向你还我的愿，

Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

14 就是在急难时我嘴唇所发的、 口中所许的。

A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

15 我要把肥牛作燔祭， 将公羊的香祭献给你， 又把公牛和山羊献上。 (细拉)

Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)

16 凡敬畏 神的人，你们都来听！ 我要述说他为我所行的事。

Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

17 我曾用口求告他； 我的舌头也称他为高。

Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

18 我若心里注重罪孽， 主必不听。

Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

19 但 神实在听见了； 他侧耳听了我祷告的声音。

Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

20 神是应当称颂的！ 他并没有推却我的祷告， 也没有叫他的慈爱离开我。

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.