诗篇 63

1 大卫在犹大旷野的时候，作了这诗。 神啊，你是我的 神， 我要切切地寻求你， 在干旱疲乏无水之地，我渴想你； 我的心切慕你。

Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

2 我在圣所中曾如此瞻仰你， 为要见你的能力和你的荣耀。

Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

3 因你的慈爱比生命更好， 我的嘴唇要颂赞你。

Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

4 我还活的时候要这样称颂你； 我要奉你的名举手。

Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

5 我在床上记念你， 在夜更的时候思想你； 我的心就像饱足了骨髓肥油， 我也要以欢乐的嘴唇赞美你。

Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

6

Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

7 因为你曾帮助我， 我就在你翅膀的荫下欢呼。

Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

8 我心紧紧地跟随你； 你的右手扶持我。

Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

9 但那些寻索要灭我命的人 必往地底下去；

Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

10 他们必被刀剑所杀， 被野狗所吃。

A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

11 但是王必因 神欢喜。 凡指着他发誓的必要夸口， 因为说谎之人的口必被塞住。

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.