< 诗篇 49 >
1 可拉后裔的诗,交与伶长。 万民哪,你们都当听这话! 世上一切的居民,
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 在患难的日子,奸恶随我脚跟,四面环绕我, 我何必惧怕?
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 一个也无法赎自己的弟兄, 也不能替他将赎价给 神,
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 叫他长远活着,不见朽坏; 因为赎他生命的价值极贵, 只可永远罢休。
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 他必见智慧人死, 又见愚顽人和畜类人一同灭亡, 将他们的财货留给别人。
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 他们心里思想: 他们的家室必永存, 住宅必留到万代; 他们以自己的名称自己的地。
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 但人居尊贵中不能长久, 如同死亡的畜类一样。
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 他们行的这道本为自己的愚昧; 但他们以后的人还佩服他们的话语。 (细拉)
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
14 他们如同羊群派定下阴间; 死亡必作他们的牧者。 到了早晨,正直人必管辖他们; 他们的美容必被阴间所灭,以致无处可存。 (Sheol )
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol )
15 只是 神必救赎我的灵魂脱离阴间的权柄, 因他必收纳我。 (细拉) (Sheol )
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol )
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 因为,他死的时候什么也不能带去; 他的荣耀不能随他下去。
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 他活着的时候,虽然自夸为有福 (你若利己,人必夸奖你);
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.