约伯记 27

1 约伯接着说：

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 神夺去我的理，全能者使我心中愁苦。 我指着永生的 神起誓：

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 我的生命尚在我里面； 神所赐呼吸之气仍在我的鼻孔内。

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4 我的嘴决不说非义之言； 我的舌也不说诡诈之语。

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 我断不以你们为是； 我至死必不以自己为不正！

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6 我持定我的义，必不放松； 在世的日子，我心必不责备我。

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 愿我的仇敌如恶人一样； 愿那起来攻击我的，如不义之人一般。

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8 不敬虔的人虽然得利， 神夺取其命的时候还有什么指望呢？

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

9 患难临到他， 神岂能听他的呼求？

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

10 他岂以全能者为乐， 随时求告 神呢？

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11 神的作为，我要指教你们； 全能者所行的，我也不隐瞒。

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 你们自己也都见过， 为何全然变为虚妄呢？

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 神为恶人所定的分， 强暴人从全能者所得的报乃是这样：

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14 倘或他的儿女增多，还是被刀所杀； 他的子孙必不得饱食。

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15 他所遗留的人必死而埋葬； 他的寡妇也不哀哭。

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

16 他虽积蓄银子如尘沙， 预备衣服如泥土；

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 他只管预备，义人却要穿上； 他的银子，无辜的人要分取。

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18 他建造房屋如虫做窝， 又如守望者所搭的棚。

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 他虽富足躺卧，却不得收殓， 转眼之间就不在了。

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20 惊恐如波涛将他追上； 暴风在夜间将他刮去。

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21 东风把他飘去， 又刮他离开本处。

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 神要向他射箭，并不留情； 他恨不得逃脱 神的手。

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 人要向他拍掌， 并要发叱声，使他离开本处。

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.