< Luke 20 >

1 Hypoet taw bawkim awh thlang cawngpyi nawh awithang leek ak khypyi li awh, khawsoeih boeikhqi ingkaw anaa awi cawngpyikungkhqi ce a hqamcakhqi mi a venawh law uhy.
Και εν μιά των ημερών εκείνων, ενώ αυτός εδίδασκε τον λαόν εν τω ιερώ, και ευηγγελίζετο, ήλθον εξαίφνης οι αρχιερείς και οι γραμματείς μετά των πρεσβυτέρων
2 Hana kaw saithainaak ing nu vawhkaw ik-oeihkhqi ve na sai? Anik pekung u aw? kqawn lah,” tina uhy.
και είπον προς αυτόν, λέγοντες· Ειπέ προς ημάς εν ποία εξουσία πράττεις ταύτα, ή τις είναι όστις σοι έδωκε την εξουσίαν ταύτην;
3 Anih ing, “Cawhtaw awi pynoet awh ni doet khqi lah vang nyng; kqawn law lah uh,
Αποκριθείς δε είπε προς αυτούς· Θέλω σας ερωτήσει και εγώ ένα λόγον, και είπατέ μοι·
4 Johan a baptisma ve khan ben na kaw nu, am awhtaw thlanghqing ben awhkaw nu?” tinak khqi hy.
το βάπτισμα του Ιωάννου εξ ουρανού ήτο ή εξ ανθρώπων;
5 Cawh a mimah ce doet qu uhy, Khan benna kaw,” ni ti man, ‘cawhtaw kawtih amna mik cangnaak,’ tina hlyk khqi vik.
Οι δε εσυλλογίσθησαν καθ' εαυτούς λέγοντες, ότι Εάν είπωμεν, Εξ ουρανού, θέλει ειπεί, Διά τι λοιπόν δεν επιστεύσατε εις αυτόν;
6 Thlanghqing benna kaw ni,’ ni tinaak bai mantaw, Johan ve tawngha ni tinawh thlangkhqi ing ami sim hawh dawngawh, lung ing nik khawng khqi kaw,” ti uhy.
Εάν δε είπωμεν, Εξ ανθρώπων, πας ο λαός θέλει μας λιθοβολήσει· επειδή είναι πεπεισμένοι ότι ο Ιωάννης είναι προφήτης.
7 Cedawngawh a mingmih ing, “Han benna kaw hy voei nu, am sim unyng,” tina uhy.
Και απεκρίθησαν ότι δεν εξεύρουσι πόθεν ήτο.
8 Jesu ing, “Cawhtaw hana kaw saithainaak ing vawhkaw ik-oeihkhqi ka sai tice ap kqawn hly lawt nyng,” tinak khqi hy.
Και ο Ιησούς είπε προς αυτούς· Ουδέ εγώ σας λέγω εν ποία εξουσία πράττω ταύτα.
9 Cekcoengawh vawhkaw nyhtahnaak awi ve thlangkhqi venawh kqawn pek khqi poehoei hy. “Thlang pynoet ing misur dum tahy, a dum ce bibikung thlangkhqi venawh vat nawh amah taw khawk hla na cet valh hy.
Ήρχισε δε να λέγη προς τον λαόν την παραβολήν ταύτην· Άνθρωπος τις εφύτευσεν αμπελώνα, και εμίσθωσεν αυτόν εις γεωργούς, και απεδήμησε πολύν καιρόν.
10 Misur bit tym a pha law awhtaw a tyihzawih thlang pynoet ce misur thaih bit aham dum bibikungkhqi venna tyi hy. Cehlai dum bibikungkhqi ing anih ce vyk unawh kut hqawng na tyi uhy.
Και εν τω καιρώ των καρπών απέστειλε προς τους γεωργούς δούλον διά να δώσωσιν εις αυτόν από του καρπού του αμπελώνος· οι γεωργοί όμως δείραντες αυτόν εξαπέστειλαν κενόν·
11 Cekcoengawh tyihzawih ak chang ce tyi bai hy, anih ce awm vyk bai unawh, chahqai phyihkawt na ami thekhanaak coengawh kut hqawng na tyi bai uhy.
Και πάλιν έπεμψεν άλλον δούλον. Πλην αυτοί δείραντες και εκείνον και ατιμάσαντες εξαπέστειλαν κενόν.
12 A tyizoeih a pakthumnaak ce tyi bai hy, anih ce awm a leem kqoengna khawng bai uhy.
Και πάλιν έπεμψε τρίτον. Αλλ' εκείνοι και τούτον πληγώσαντες απεδίωξαν.
13 Cawh misur dum ak ta kung ing, ‘Kaw ka sai lah voei? Kalung naak ka capa man ka tyih hawh kaw; anih taw kqihchah na kawm uh,’ ti hy.
Είπε δε ο κύριος του αμπελώνος· Τι να κάμω; ας πέμψω τον υιόν μου τον αγαπητόν· ίσως ιδόντες τούτον θέλουσιν εντραπεί.
14 Cehlai dum bibikungkhqi ing ami huh awh, a mimah ingkaw a mimah ce kqawn uhy. ‘Anih ve qo ak pang hly kawi ni; him unawh taw a qo ce ningnih aham awm seh nyng,’ ti uhy.
Πλην ιδόντες αυτόν οι γεωργοί, διελογίζοντο καθ' εαυτούς λέγοντες· Ούτος είναι ο κληρονόμος· έλθετε ας φονεύσωμεν αυτόν, διά να γείνη ημών η κληρονομία.
15 Cedawngawh anih ce misur dum a ceng na sawi unawh him uhy. Cawhtaw misur dum ak takung ing a mingmih ce ikawmyihna a saikhqi kaw?
Και εκβαλόντες αυτόν έξω του αμπελώνος, εφόνευσαν· Τι λοιπόν θέλει κάμει εις αυτούς ο κύριος του αμπελώνος;
16 Dum bibikungkhqi boeih ce a him coengawh misur dum ce thlak chang a kut awh pe kaw,” tinak khqi hy. Ve ak awi ve thlangkhqi ing a ming zaak awh, “Ve myihna koeh awm seh,” ti uhy.
Θέλει ελθεί και απολέσει τους γεωργούς τούτους, και θέλει δώσει τον αμπελώνα εις άλλους. Ακούσαντες δε είπον· Μη γένοιτο.
17 Jesu ing a mingmih ce toek khqi nawh, “Cawhtaw vawhkaw kqawn hyt awi: “Ip sakungkhqi ing ami hoet lung ce a kil awh lung ak leek soeih a khoengna awm hy,’ a tive kaw ak kqawn ngaihnaak hy voei aw?
Ο δε εμβλέψας εις αυτούς είπε· Τι λοιπόν είναι τούτο το γεγραμμένον, Ο λίθος, τον οποίον απεδοκίμασαν οι οικοδομούντες, ούτος έγεινε κεφαλή γωνίας;
18 U awm ce alung awh ak tlu taw kqek kawm saw, a namkhqi khqoet taw a dik a huina coeng kaw,” tinak khqi hy.
Πας όστις πέση επί τον λίθον εκείνον θέλει συντριφθή· εις όντινα δε επιπέση, θέλει κατασυντρίψει αυτόν.
19 Vawhkaw nyhtahnaak awi ve a mingmih ni ak kqawn sih hy tice ami sim dawngawh, anaa awi cawngpyikung khqi ingkaw khawsoeih boeikhqi ing anih ce tu pahoei aham a lam ce sui uhy. Cehlai thlang kqeeng ce kqih uhy.
Και εζήτησαν οι αρχιερείς και οι γραμματείς να βάλωσιν επ' αυτόν τας χείρας εν αυτή τη ώρα, πλην εφοβήθησαν τον λαόν· διότι ηνόησαν ότι προς αυτούς είπε την παραβολήν ταύτην.
20 Ak zoei cana qym nawh a thawlhnaak tu peek thainaak aham, thlak leek na ak sa qu, qymkungkhqi ce a venawh tyi uhy. Jesu ak awi kqawnnaak awh a thawlhnaak tu pe nawh saithainaak ak ta qam ukkung a venawh peek thainaak aham teng uhy.
Και παραφυλάξαντες απέστειλαν ενεδρευτάς, υποκρινομένους ότι είναι δίκαιοι, επί σκοπώ να πιάσωσιν αυτόν από λόγου, διά να παραδώσωσιν αυτόν εις την αρχήν και εις την εξουσίαν του ηγεμόνος.
21 Cedawngawh amah ak qymkungkhqi ing doet uhy: “Cawngpyikung, ak thym kqawn nawh thlang cawngpyi hyk ti, u a hai awm a toek kaana awitak ing Khawsa a lam cawngpyi hyk ti tice sim unyng.
Και ηρώτησαν αυτόν λέγοντες· Διδάσκαλε, εξεύρομεν ότι ορθώς ομιλείς και διδάσκεις και δεν βλέπεις εις πρόσωπον, αλλ' επ' αληθείας την οδόν του Θεού διδάσκεις·
22 Kaisar a venawh mangmu peek ve ak thym nu, amak thym nu?” tina uhy.
είναι συγκεχωρημένον εις ημάς να δώσωμεν φόρον εις τον Καίσαρα ή ουχί;
23 A mingmih a thainaak ce a sim oel oel a dawngawh,
Εννοήσας δε την πανουργίαν αυτών, είπε προς αυτούς· Τι με πειράζετε;
24 Ami venawh, “Tangka denari ce nim huh lah uh; uang myihlip ingkaw ming nu ak awm?” tinak khqi hy.
δείξατέ μοι δηνάριον· τίνος εικόνα έχει και επιγραφήν; Και αποκριθέντες είπον· Του Καίσαρος.
25 Cekkhqi ing, Karsar, tina uhy. Cekkhqi venawh, “Cawhtaw Kaisar a koe ce Kaisar a venawh pe unawh taw, Khawsa a koe ce Khawsa venawh pe uh,” tinak khqi hy.
Ο δε είπε προς αυτούς· Απόδοτε λοιπόν τα του Καίσαρος εις τον Καίσαρα και τα του Θεού εις τον Θεόν.
26 Thlang kqeng a haiawh awi ak kqawnnaak awh a thawlhnaak am tu pe thai uhy. Cekkhqi awi am hlatnaak awh ce amik kawpoek kyi nawh, awm hqoeng uhy.
Και δεν ηδυνήθησαν να πιάσωσιν αυτόν από λόγου έμπροσθεν του λαού, και θαυμάσαντες διά την απόκρισιν αυτού εσιώπησαν.
27 Thawhtlaihnaak am awm hy amik ti Sadusi thlang vang tloek ing Jesu doet aham law uhy.
Προσελθόντες δε τινές των Σαδδουκαίων, οίτινες αρνούνται ότι είναι ανάστασις, ηρώτησαν αυτόν,
28 A venawh, “Cawngpyi kung, Mosi ing taw ve myihna ca qee hy, 'thlang ing cataak kaana a zu ce a thih taak mai mantaw ana ing anih ce lo kawmsaw ak taai aham ca taak pe kaw,' tihy.
λέγοντες· Διδάσκαλε, ο Μωϋσής μας έγραψεν· Εάν τινός ο αδελφός αποθάνη έχων γυναίκα, και ούτος αποθάνη άτεκνος, να λάβη ο αδελφός αυτού την γυναίκα και να εξαναστήση σπέρμα εις τον αδελφόν αυτού.
29 Cingnahqui thlang khqih awm uhy. Lamma cyk ing zu lo hlai hy, ca a taak kaana thih tahy.
Ήσαν λοιπόν επτά αδελφοί· και ο πρώτος λαβών γυναίκα, απέθανεν άτεκνος·
30 A pakkhihnaak ing zuna tlaih nawh,
και έλαβεν ο δεύτερος την γυναίκα, και ούτος απέθανεν άτεκνος·
31 cekcoengawh a pakthumnaak ing zuna tlaih bai hy; ca pynoet awm a taak kaana ak khqihna ce thi boeih uhy.
και ο τρίτος έλαβεν αυτήν· ωσαύτως δε και οι επτά· και δεν αφήκαν τέκνα, και απέθανον.
32 A hukhit nataw cawhkaw nu awm thi lawt hy.
Ύστερον δε πάντων απέθανε και η γυνή.
33 Cawhtaw, thawh tlaihnaak khawnghi awh cawhkaw nu ce a u mih a zuna nu a awm kaw, khqih ing zuna boeih u saw?” tina uhy.
Εν τη αναστάσει λοιπόν τίνος αυτών γίνεται γυνή; διότι και οι επτά έλαβον αυτήν γυναίκα.
34 Jesu ing, “Ve khawmdek thlangkhqi ing zu lo va ta uhy; (aiōn g165)
Και ο Ιησούς αποκριθείς είπε προς αυτούς· οι υιοί του αιώνος τούτου νυμφεύουσι και νυμφεύονται· (aiōn g165)
35 Cehlai ce a hun awh ak awm kawikhqi taw thlak thi thawh tlaihnaak khawnghi awh zu loh va taak, chungvaa am awm voel hawh kaw, (aiōn g165)
οι δε καταξιωθέντες να απολαύσωσιν εκείνον τον αιώνα και την εκ νεκρών ανάστασιν ούτε νυμφεύουσιν ούτε νυμφεύονται· (aiōn g165)
36 thi awm am thi voel kawm uh; khan ceityihkhqi amyihna awm kawm usaw; ak tho tlaih cakhqi na ami awm hawh dawngawh Khawsa cakhqi na awm hawh kawm uh.
διότι ούτε να αποθάνωσι πλέον δύνανται· επειδή είναι ισάγγελοι και είναι υιοί του Θεού, όντες υιοί της αναστάσεως.
37 Thlak thi thawhtlaihna a awmnaak hly Mosi ingawm, thingbup akawng lamawh ce, Bawipa ce, 'Abraham a Khawsa, Isak a Khawsa, Jakob a Khawsa,’ a tinaak awh dang sak hy.
Ότι δε εγείρονται οι νεκροί, και ο Μωϋσής εφανέρωσεν επί της βάτου, ότε λέγει Κύριον τον Θεόν του Αβραάμ και τον Θεόν του Ισαάκ και τον Θεόν του Ιακώβ.
38 Anih taw thlak thi Khawsa na am awm nawh, thlak hqing a Khawsa nani a awm, amah awh thlang boeih ce hqing hy,” tinak khqi hy.
Ο δε Θεός δεν είναι νεκρών, αλλά ζώντων· διότι πάντες ζώσι εν αυτώ.
39 Anaa awi cawngpyikung thlang vang ing, “Cawngpyikung, nak kqawn ce thym hy,” tina uhy.
Αποκριθέντες δε τινές των γραμματέων είπον· Διδάσκαλε, καλώς είπας.
40 Cekcoengawh kawng taw u ingawm awi am doet voel uhy.
Και δεν ετόλμων πλέον να ερωτώσιν αυτόν ουδέν.
41 Cekcoengawh Jesu ing cekkhqi venawh, “Ikawmyihna a mingmih ing Khrih ve David Capa tinawh amik kqawn hy voei?
Είπε δε προς αυτούς· Πως λέγουσι τον Χριστόν ότι είναι υιός του Δαβίδ;
42 David amah ingtaw Saam cabu awh: Bawipa ing ka Bawipa a venawh:
Και αυτός ο Δαβίδ λέγει εν τη βίβλω των ψαλμών· Είπεν ο Κύριος προς τον Κύριόν μου, κάθου εκ δεξιών μου,
43 Na qaalkhqi ce na khawtloeng na ka sai hlan dy taw, kak tang benawh ngawi lah,” tinawh kqawn hy.
εωσού θέσω τους εχθρούς σου υποπόδιον των ποδών σου.
44 David ing anih ce ‘Bawipa,’ tinawh khy hy. Cawhtaw ikawmyihna a capa na a awm hly thai?” tinak khqi hy.
Ο Δαβίδ λοιπόν ονομάζει αυτόν Κύριον· και πως είναι υιός αυτού;
45 Thlangkhqi ing ak awih kqawn ce a ming ngai huiawh, Jesu ing a hubatkhqi venawh,
Και ενώ ήκουε πας ο λαός, είπε προς τους μαθητάς αυτού·
46 Anaa awi cawngpyikungkhqi awh ce ngaihtaak lah uh; A mingmih ingtaw hik dung bai unawh khawlakawh aming van lungna uhy, thlang ing ik-oeih a zawihnaak hun awh kqihchahnaak peekkhqi lungna unawh sinakawk awh ngawihnaak ak leek leek ingkaw buh veelnaak kung awh a qyp ak awm ngawihnaakkhqi ce lungna uhy.
Προσέχετε από των γραμματέων, οίτινες θέλουσι να περιπατώσιν εστολισμένοι και αγαπώσιν ασπασμούς εν ταις αγοραίς και πρωτοκαθεδρίας εν ταις συναγωγαίς και τους πρώτους τόπους εν τοις δείπνοις,
47 Hahqahkhqi im ce hul pe unawh thlang amik huh awh ak dung soeih na cykcah uhy. Vemih ak thlangkhqi ing ve zawk khqoet khqoet kawm uh,” tinak khqi hy.
οίτινες κατατρώγουσι τας οικίας των χηρών, και τούτο επί προφάσει ότι κάμνουσι μακράς προσευχάς· ούτοι θέλουσι λάβει μεγαλητέραν καταδίκην.

< Luke 20 >