গীতসংহিতা 48
1 ১ একটি সঙ্গীত। করোহ-সন্তানদের একটি গীত। সদাপ্রভুু মহান এবং অত্যন্ত প্রশংসনীয়, আমাদের ঈশ্বরের শহরে, তাঁর পবিত্র পর্বতে।
A Kóráh fiainak zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.
Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
8 ৮ আমরা যেমন শুনেছিলাম, তাই আমরা বাহিনীদের সদাপ্রভুুর শহর দেখলাম, আমাদের ঈশ্বরের শহর; ঈশ্বর এটি চিরদিনের র জন্য স্থাপন করবেন। (সেলা)
A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! (Szela)
A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
10 ১০ যেমন তোমার নাম ঈশ্বর, তেমনি তোমার প্রশংসা পৃথিবীর শেষ সীমা পর্যন্ত; তোমার ডান হাত ধার্মিকতার দ্বারা পরিপূর্ণ।
A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:
Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!
