গীতসংহিতা 48
1 ১ একটি সঙ্গীত। করোহ-সন্তানদের একটি গীত। সদাপ্রভুু মহান এবং অত্যন্ত প্রশংসনীয়, আমাদের ঈশ্বরের শহরে, তাঁর পবিত্র পর্বতে।
Ének. Zsoltár Kórach fiaitól. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
8 ৮ আমরা যেমন শুনেছিলাম, তাই আমরা বাহিনীদের সদাপ্রভুুর শহর দেখলাম, আমাদের ঈশ্বরের শহর; ঈশ্বর এটি চিরদিনের র জন্য স্থাপন করবেন। (সেলা)
Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
10 ১০ যেমন তোমার নাম ঈশ্বর, তেমনি তোমার প্রশংসা পৃথিবীর শেষ সীমা পর্যন্ত; তোমার ডান হাত ধার্মিকতার দ্বারা পরিপূর্ণ।
A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.
kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.
