< গীতসংহিতা 130 >

1 আরোহণ-গীত। আমি বিপদের গভীর সমুদ্রথেকে তোমাকে ডাকি, সদাপ্রভুু।
Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
2 প্রভু আমার রব শোন, তোমার কান আমার বিনতির রব শুনুক।
Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
3 যদি তুমি, সদাপ্রভুু, অপরাধ সব ধর, প্রভু, কে দাঁড়াতে পারে?
Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4 কিন্তু তোমার কাছে ক্ষমা আছে, যেন তুমি শ্রদ্ধা পাও।
Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5 আমি সদাপ্রভুুর জন্য অপেক্ষা করি; আমার আত্মা অপেক্ষা করে; আমি তাঁর বাক্যে আশা করছি।
Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
6 প্রহরীরা যেমন সকালের জন্য অপেক্ষা করে, আমার আত্মা তার থেকে বেশী প্রভুর জন্য অপেক্ষা করে।
Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
7 ইস্রায়েল, সদাপ্রভুুতে আশা কর; সদাপ্রভুু করুণাময় এবং তিনি ক্ষমা করতে খুব ইচ্ছুক।
Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
8 এই হলেন তিনি যিনি তার সব পাপ থেকে ইস্রায়েলকে মুক্ত করবেন।
Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

< গীতসংহিতা 130 >