< Zəbur 109 >

1 Musiqi rəhbəri üçün. Davudun məzmuru. Ey tərənnüm etdiyim Allah, susma!
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 Çünki pislər, hiyləgərlər ağzını açıb Yalançı dilləri ilə məndən danışırlar.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 Mənə hər tərəfdən nifrət dolu sözlər deyirlər, Nahaq yerə hücumlarına məruz qalıram.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 Sevgimin əvəzinə mənə ittiham yağdırırlar, Mən isə dua etməkdəyəm.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 Yaxşılığımın əvəzinə yamanlıq edirlər, Sevgimin əvəzinə nifrətlə cavab verirlər.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6 Belə adamın qarşısına bir pis insanı çıxar, Sağ tərəfində dayanıb onu ittiham etsin!
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7 Hökm oxunanda o təqsirkar çıxsın, Qoy onun duası günah sayılsın!
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8 Onun ömrü az olsun, Vəzifəsini başqası tutsun!
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 Övladları yetim, Arvadı isə dul qalsın!
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 Övladları didərgin düşüb dilənçi olsun, Yaşamağa xarabalıq belə, tapmasın!
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11 Sələmçilər hər şeyini əlindən alsın, Nə qazanıbsa, yadellilər talayaraq aparsın!
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 Ona məhəbbət göstərən olmasın, Yetim qalan balalarına yazığı gələn tapılmasın!
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13 Qoy onun nəsli kəsilsin, Gələcək nəslin arasından adları silinsin!
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 Ata-babasının təqsiri Rəbbin hüzurunda yaddan çıxmasın, Anasının günahı heç zaman yuyulmasın!
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15 Belə adamlar Rəbbin hüzurunda daim təqsirkar qalsınlar, Dünyadan izi-tozu silinsin, yada salınmasınlar!
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16 Çünki məhəbbət göstərməyi unutdular, Məzlumu, fəqiri, qəlbisınıqları Həlak etmək üçün təqib etdilər.
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17 Qarğış etməyi sevirdi, öz başına dönsün, Alqış etməyi sevmirdi, ona əli çatmasın!
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18 Ondan əynindəki paltar kimi qarğış çıxardı, Qoy qarğışı su kimi canına, ilik kimi sümüklərinə hopsun!
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19 Qarğışı onu əyninin libası kimi bürüsün, Hər gün belinə kəmər tək dolansın!
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 Məni ittiham edənlər, Mənim barəmdə pis sözlər söyləyənlər Rəbbin cəzasına gəlsinlər!
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 Lakin, ey Xudavənd Rəbb, ismin naminə Özün mənə qayğı göstər, O gözəl məhəbbətinə görə məni azad et.
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 Çünki mən məzlum və fəqir insanam, Köksümdəki ürəyimdən yaralanmışam.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 Düşən kölgə kimi itirəm, Vurulub atılan çəyirtkəyə bənzəyirəm.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 Bax oruc tutmaqdan dizlərim əsir, Bir dəri, bir sümük qalmışam.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25 Görənlər mənə lağ edir, Başlarını yelləyir.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Ya Rəbb Allahım, Sən mənə kömək et, Məhəbbətinə görə məni qurtar.
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 Bilsinlər ki, bu Sənin əlindədir, Ya Rəbb, Sən bunu edə bilərsən.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Qoy onlar qarğış etsinlər, Sən mənə xeyir-dua ver, Qoy onlar əleyhimə qalxarkən utansınlar. Sənin qulunam, qoy sevinim!
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 İttihamçılarım rüsvayçılığa bürünsünlər, Xəcaləti xalat kimi geyinsinlər.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Mənim dilim Rəbbə bol-bol şükür söyləyəcək, Xalq içində Ona həmd edəcək.
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31 Çünki O, fəqirin sağ tərəfində dayanar ki, Edam hökmü verənlərin əlindən onu qurtarsın.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

< Zəbur 109 >