Zbulesa 5

1 Pastaj pashë në dorën e djathtë të atij që rrinte ulur mbi fron, një libër të shkruar përbrenda dhe përjashta, të vulosur me shtatë vula.

És láttam annak jobb kezében, aki a királyi széken ül, egy könyvet, belül és kívül teleírva és hét pecséttel lepecsételve.

2 Dhe pashë një engjëll të fuqishëm, që proklamoi me zë të madh: “Kush është i denjë të hapë librin dhe të zgjidhë vulat e tij?”.

És láttam egy erős angyalt, aki hangos szóval így kiáltott: „Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak pecsétjeit?“

3 Po kurrkush, as në qiell, as mbi dhe, as nën dhe, nuk mund të hapte librin e ta shihte atë.

De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki a könyvet felnyitni és belenézni.

4 Edhe unë qaja shumë, sepse s’qe gjetur asnjë i denjë të hapë dhe të lexojë librin, dhe as ta shohë.

Ekkor keservesen sírtam, hogy senki sem bizonyult méltónak arra, hogy a könyvet felnyissa és belenézzen.

5 Atëherë një nga pleqtë më tha: “Mos qaj; ja, Luani i fisit të Judës, Rrënja e Davidit, fitoi të hapë librin dhe të zgjidhë të shtatë vulat e tij”.

Ekkor egy a vének közül ezt mondta nekem: „Ne sírj! Íme, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid utóda, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétjét“.

6 Dhe pashë, në mes të fronit dhe të katër gjenieve të gjalla dhe në mes të pleqve, një Qengj si i therur, i cili kishte shtatë brirë dhe shtatë sy, që janë të shtatë Frymërat e Perëndisë, të dërguar në gjithë dheun.

És akkor láttam a királyi szék és a négy élőlény között és a vének között egy Bárányt állni, mintha meg volna ölve, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét lelke, akiket elküldött az egész földre.

7 Ai erdhi dhe mori librin nga dora e djathtë e atij që rrinte mbi fron.

A Bárány odajött és elvette a könyvet a királyi székben ülőnek jobb kezéből.

8 Dhe, mbasi e mori librin, të katër qeniet e gjalla dhe të njëzet e katër pleqtë ranë përmbys përpara Qengjit, duke pasur secili një qeste dhe disa kupa ari plot me erë të këndshme, të cilat janë lutjet e shenjtorëve.

És amikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt, mindegyiknél hárfák voltak és aranypoharak füstölőszerrel tele, amelyek a szentek imádságai.

9 Dhe këndonin një këngë të re duke thënë: “Ti je i denjë ta marrësh librin dhe të hapësh vulat e tij, sepse ti u there, dhe me gjakun tënd na bleve te Perëndia nga çdo fis, gjuhë, popull dhe komb,

És új éneket énekeltek e szavakkal: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit, mert megölettettél és megváltottál minket véred által Isten számára, minden törzsből és nyelvből, népből és nemzetből.

10 dhe na bëre mbretër dhe priftër për Perëndinë tonë, dhe do të mbretërojmë mbi dhe”.

Királysággá és papokká tetted őket Isten számára és uralkodni fognak a földön“.

11 Pastaj pashë, dhe dëgjova zërin e shumë engjëjve përqark fronit, qenieve të gjalla dhe pleqve; dhe numri i tyre ishte dhjetë mijëra dhjetë mijërash dhe mijëra mijërash,

És láttam és hallottam sok angyal hangját a királyi szék, az élőlények és vének körül, és számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt.

12 që thoshnin me zë të madh: “I denjë është Qengji që u ther, të marrë fuqinë, dhe pasurinë, dhe diturinë, dhe forcën, dhe nderin, dhe lavdinë, dhe bekimin”.

Hangos szóval ezt mondták: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, a tisztesség és dicsőség és áldás!“

13 Edhe dëgjova çdo krijesë që është në qiell, mbi dhe, nën dhe dhe ato që janë në det dhe gjitha gjërat sa janë në to, që thoshnin: “Atij që rri ulur mbi fron dhe Qengjit i qofshin bekimi, nderi, lavdia dhe forca në shekuj të shekujve”. (aiōn g165)

És hallottam, hogy minden teremtmény, amely a mennyben, a földön és a föld alatt és a tengerben és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!“ (aiōn g165)

14 Dhe të katër qeniet e gjalla thoshnin: “Amen!”. Dhe të njëzet e katër pleq ranë përmbys dhe adhuruan atë që rron në shekuj të shekujve.

És a négy élőlény ezt mondta: „Ámen!“És a huszonnégy vén leborult és imádta az örökkön örökké élőt.