Psalmet 44

1 O Perëndi, e kemi dëgjuar me veshët tona, etërit tanë na kanë treguar veprën që ti ke bërë në ditët e tyre në kohërat e lashta.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Për t’i vendosur me dorën tënde ti ke shpronësuar kombet, ke çrrënjosur popuj për t’u bërë vend atyre. Në fakt nuk e pushtuan vendin me shpatën e tyre dhe nuk qe krahu i tyre që i shpëtoi, por ishte dora jote e djathtë, krahu yt dhe drita e fytyr

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 ës sate, sepse të pëlqenin.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Ti je mbreti im, o Perëndi, që vendos fitoret për Jakobin.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Me anën tënde do të përmbysim armiqtë tanë; në emër tënd do të shkelim ata që ngrihen kundër nesh.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Sepse nuk kam besim tek harku im dhe nuk do të jetë shpata ime ajo që do të më shpëtojë.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Por je ti ai që na shpëton nga armiqtë tanë dhe që i mbulon me turp ata që na urrejnë.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 Ne do të lëvdojmë çdo ditë Perëndinë dhe do të kremtojmë emrin tënd përjetë. (Sela)

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Por ti na dëbove dhe na mbulove me turp, dhe nuk del më me ushtritë tona.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Ti ke bërë të kthejmë kurrizin përpara armikut, dhe ata që na urrejnë na kanë grabitur.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Ti na ke dhënë si dele për therje dhe na ke shpërndarë midis kombeve.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Ti e ke shitur popullin tënd për asgjë dhe nuk ke nxjerrë asnjë fitim nga shitja e tij.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Ti na bëre për turp me fqinjët tanë, u bëmë gazi dhe tallja e atyre që rrijnë rreth nesh.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Ti na ke bërë të jemi gazi i kombëve; përsa na përket neve, popujt tundin kokën.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Turpi im më rri gjithmonë përpara, dhe fytyra ime është e mbuluar nga turpi,

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 për shkak të atij që më fyen dhe më poshtëron, për shkak të armikut dhe atij që kërkon hakmarrje.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 Të tëra këto na kanë rënë mbi kurriz, por ne nuk kemi harruar dhe nuk kemi tradhëtuar besëlidhjen tënde.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Zemra jonë nuk është kthyer prapa dhe hapat tona nuk janë larguar nga rruga jote,

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 por ti na ke copëtuar, duke na futur në vende çakejsh dhe duke na mbuluar me hijen e vdekjes.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Po të kishim harruar emrin e Perëndisë tonë dhe po t’i kishim shtrirë duart tona drejt një perëndie të huaj,

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 a nuk do ta kishte zbuluar Perëndia këtë gjë? Në fakt ai i njeh sekretet e zemrës.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Po, për shkakun tënd ne vritemi çdo ditë dhe konsiderohemi si dele.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Zgjohu! Pse fle, o Zot? Çohu, mos na kthe për gjithnjë.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Pse e fsheh fytyrën tënde, dhe harron pikëllimin tonë dhe shtypjen tonë?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Sepse shpirtërat tona janë ulur deri te pluhuri dhe trupi ynë i është ngjitur tokës.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Çohu të na ndihmosh dhe na shpëto për hir të mirësisë sate.

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!