Psalmet 44
1 O Perëndi, e kemi dëgjuar me veshët tona, etërit tanë na kanë treguar veprën që ti ke bërë në ditët e tyre në kohërat e lashta.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Për t’i vendosur me dorën tënde ti ke shpronësuar kombet, ke çrrënjosur popuj për t’u bërë vend atyre. Në fakt nuk e pushtuan vendin me shpatën e tyre dhe nuk qe krahu i tyre që i shpëtoi, por ishte dora jote e djathtë, krahu yt dhe drita e fytyr
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 ës sate, sepse të pëlqenin.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Ti je mbreti im, o Perëndi, që vendos fitoret për Jakobin.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Me anën tënde do të përmbysim armiqtë tanë; në emër tënd do të shkelim ata që ngrihen kundër nesh.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 Sepse nuk kam besim tek harku im dhe nuk do të jetë shpata ime ajo që do të më shpëtojë.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 Por je ti ai që na shpëton nga armiqtë tanë dhe që i mbulon me turp ata që na urrejnë.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 Ne do të lëvdojmë çdo ditë Perëndinë dhe do të kremtojmë emrin tënd përjetë. (Sela)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Por ti na dëbove dhe na mbulove me turp, dhe nuk del më me ushtritë tona.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Ti ke bërë të kthejmë kurrizin përpara armikut, dhe ata që na urrejnë na kanë grabitur.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Ti na ke dhënë si dele për therje dhe na ke shpërndarë midis kombeve.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Ti e ke shitur popullin tënd për asgjë dhe nuk ke nxjerrë asnjë fitim nga shitja e tij.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Ti na bëre për turp me fqinjët tanë, u bëmë gazi dhe tallja e atyre që rrijnë rreth nesh.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Ti na ke bërë të jemi gazi i kombëve; përsa na përket neve, popujt tundin kokën.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Turpi im më rri gjithmonë përpara, dhe fytyra ime është e mbuluar nga turpi,
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 për shkak të atij që më fyen dhe më poshtëron, për shkak të armikut dhe atij që kërkon hakmarrje.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 Të tëra këto na kanë rënë mbi kurriz, por ne nuk kemi harruar dhe nuk kemi tradhëtuar besëlidhjen tënde.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Zemra jonë nuk është kthyer prapa dhe hapat tona nuk janë larguar nga rruga jote,
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 por ti na ke copëtuar, duke na futur në vende çakejsh dhe duke na mbuluar me hijen e vdekjes.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Po të kishim harruar emrin e Perëndisë tonë dhe po t’i kishim shtrirë duart tona drejt një perëndie të huaj,
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 a nuk do ta kishte zbuluar Perëndia këtë gjë? Në fakt ai i njeh sekretet e zemrës.
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Po, për shkakun tënd ne vritemi çdo ditë dhe konsiderohemi si dele.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Zgjohu! Pse fle, o Zot? Çohu, mos na kthe për gjithnjë.
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Pse e fsheh fytyrën tënde, dhe harron pikëllimin tonë dhe shtypjen tonë?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Sepse shpirtërat tona janë ulur deri te pluhuri dhe trupi ynë i është ngjitur tokës.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Çohu të na ndihmosh dhe na shpëto për hir të mirësisë sate.
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
