Psalmet 22

1 Perëndia im, Perëndia im, pse më ke braktisur? Pse më rri kaq larg dhe nuk vjen të më çlirosh, duke dëgjuar fjalët e ofshamës sime?

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

2 O Perëndia im, unë bërtas ditën, por ti nuk përgjigjesh, edhe natën unë nuk rri në heshtje.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

3 Megjithatë ti je i Shenjti, që banon në lëvdimet e Izraelit.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

4 Etërit tonë kanë pasur besim te ti; kanë pasur besim te ti dhe ti i ke çliruar.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

5 Të klithën ty dhe u çliruan; patën besim te ti dhe nuk u zhgënjyen.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

6 Por unë jam një krimb dhe jo një njeri; turpi i njerëzve dhe përçmimi i popullit.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

7 Tërë ata që më shohin më përqeshin, zgjatin buzën dhe tundin kokën,

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

8 duke thënë: “Ai i ka besuar Zotiit; le ta çlirojë, pra, ta ndihmojë, mbasi e do”.

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

9 Me siguri ti je ai që më nxori nga barku i nënes; bëre që të kem besim te ti qysh nga koha kur pushoja mbi sisët e nënes sime.

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

10 Unë u braktisa te ti qysh nga lindja ime; ti je Perëndia im qysh nga barku i nënes sime.

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

11 Mos u largo nga unë, sepse ankthi është i afërt, dhe nuk ka asnjë që të më ndihmojë.

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

12 Dema të mëdhenj më kanë rrethuar, dema të fuqishëm të Bashanit më rrinë përqark;

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

13 ata hapin gojën e tyre kundër meje, si një luan grabitqar që vrumbullit.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

14 Më derdhin si ujë dhe tërë kockat e mia janë të ndrydhura; zemra ime është si dylli që shkrihet në mes të zorrëve të mia.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

15 Forca ime është tharë si një enë balte dhe gjuha ime është ngjitur te qiellza; ti më ke vënë në pluhurin e vdekjes.

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

16 Sepse qentë më kanë rrethuar, një grup keqbërësish më rri rrotull; më kanë shpuar duart dhe këmbët.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

17 Unë mund t’i numëroj gjithë kockat e mia; ato më shikojnë dhe më këqyrin.

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

18 Ndajnë midis tyre rrobat e mia dhe hedhin në short tunikën time.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

19 Por ti, o Zot, mos u largo; ti që je forca ime, nxito të më ndihmosh.

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

20 Çliroje jetën time nga shpata, jetën time të vetme nga këmba e qenit.

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

21 Shpëtomë nga gryka e luanit dhe nga brirët e buajve. Ti m’u përgjigje.

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

22 Unë do t’u njoftoj emrin tënd vëllezërve të mi, do të të lëvdoj në mes të kuvendit.

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

23 Ju që keni frikë nga Zoti, lëvdojeni; dhe ju të gjithë, pasardhës të Jakobit, përlëvdojeni; dhe ju të gjithë, o fis i Izraelit, kini frikë nga ai.

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

24 Sepse ai nuk ka përçmuar as nuk ka hedhur poshtë vuajtjen e të pikëlluarit, dhe nuk i ka fshehur fytyrën e tij; por kur i ka klithur atij, ai e ka kënaqur.

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

25 Shkaku i lëvdimit tim në kuvendin e madh je ti; unë do t’i plotësoj zotimet e mia në prani të të gjithë atyre që kanë frikë nga ti.

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

26 Nevojtarët do të hanë dhe do të ngopen; ata që kërkojnë Zotin do ta lëvdojnë; zemra juaj do të jetojë përjetë.

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

27 Të gjitha skajet e tokës do ta mbajnë mend Zotin dhe do të kthehen tek ai; dhe të gjitha familjet e kombeve do të adhurojnë përpara teje.

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

28 Sepse Zotit i përket mbretëria dhe ai sundon mbi kombet.

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

29 Gjithë të pasurit e dheut do të hanë dhe do të të adhurojnë; të gjithë ata që zbresin në pluhur dhe që nuk arrijnë të mbahen gjallë do të përkulen para teje.

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

30 Pasardhësit do t’i shërbejnë; do t’i flitet për Zotin brezit të ardhshëm.

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

31 Ata do të vijnë dhe do t’i shpallin drejtësinë e tij një populli që nuk ka lindur akoma, dhe që ai vetë e ka krijuar.

Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!