Psalmet 22

1 Perëndia im, Perëndia im, pse më ke braktisur? Pse më rri kaq larg dhe nuk vjen të më çlirosh, duke dëgjuar fjalët e ofshamës sime?

A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?

2 O Perëndia im, unë bërtas ditën, por ti nuk përgjigjesh, edhe natën unë nuk rri në heshtje.

Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.

3 Megjithatë ti je i Shenjti, që banon në lëvdimet e Izraelit.

Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;

4 Etërit tonë kanë pasur besim te ti; kanë pasur besim te ti dhe ti i ke çliruar.

te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.

5 Të klithën ty dhe u çliruan; patën besim te ti dhe nuk u zhgënjyen.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.

6 Por unë jam një krimb dhe jo një njeri; turpi i njerëzve dhe përçmimi i popullit.

De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.

7 Tërë ata që më shohin më përqeshin, zgjatin buzën dhe tundin kokën,

Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.

8 duke thënë: “Ai i ka besuar Zotiit; le ta çlirojë, pra, ta ndihmojë, mbasi e do”.

Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.

9 Me siguri ti je ai që më nxori nga barku i nënes; bëre që të kem besim te ti qysh nga koha kur pushoja mbi sisët e nënes sime.

Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;

10 Unë u braktisa te ti qysh nga lindja ime; ti je Perëndia im qysh nga barku i nënes sime.

te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.

11 Mos u largo nga unë, sepse ankthi është i afërt, dhe nuk ka asnjë që të më ndihmojë.

Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.

12 Dema të mëdhenj më kanë rrethuar, dema të fuqishëm të Bashanit më rrinë përqark;

Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;

13 ata hapin gojën e tyre kundër meje, si një luan grabitqar që vrumbullit.

fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.

14 Më derdhin si ujë dhe tërë kockat e mia janë të ndrydhura; zemra ime është si dylli që shkrihet në mes të zorrëve të mia.

Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.

15 Forca ime është tharë si një enë balte dhe gjuha ime është ngjitur te qiellza; ti më ke vënë në pluhurin e vdekjes.

Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.

16 Sepse qentë më kanë rrethuar, një grup keqbërësish më rri rrotull; më kanë shpuar duart dhe këmbët.

Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;

17 Unë mund t’i numëroj gjithë kockat e mia; ato më shikojnë dhe më këqyrin.

megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.

18 Ndajnë midis tyre rrobat e mia dhe hedhin në short tunikën time.

Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.

19 Por ti, o Zot, mos u largo; ti që je forca ime, nxito të më ndihmosh.

Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!

20 Çliroje jetën time nga shpata, jetën time të vetme nga këmba e qenit.

Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.

21 Shpëtomë nga gryka e luanit dhe nga brirët e buajve. Ti m’u përgjigje.

Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!

22 Unë do t’u njoftoj emrin tënd vëllezërve të mi, do të të lëvdoj në mes të kuvendit.

Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.

23 Ju që keni frikë nga Zoti, lëvdojeni; dhe ju të gjithë, pasardhës të Jakobit, përlëvdojeni; dhe ju të gjithë, o fis i Izraelit, kini frikë nga ai.

Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!

24 Sepse ai nuk ka përçmuar as nuk ka hedhur poshtë vuajtjen e të pikëlluarit, dhe nuk i ka fshehur fytyrën e tij; por kur i ka klithur atij, ai e ka kënaqur.

Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.

25 Shkaku i lëvdimit tim në kuvendin e madh je ti; unë do t’i plotësoj zotimet e mia në prani të të gjithë atyre që kanë frikë nga ti.

Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.

26 Nevojtarët do të hanë dhe do të ngopen; ata që kërkojnë Zotin do ta lëvdojnë; zemra juaj do të jetojë përjetë.

Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!

27 Të gjitha skajet e tokës do ta mbajnë mend Zotin dhe do të kthehen tek ai; dhe të gjitha familjet e kombeve do të adhurojnë përpara teje.

Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.

28 Sepse Zotit i përket mbretëria dhe ai sundon mbi kombet.

Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.

29 Gjithë të pasurit e dheut do të hanë dhe do të të adhurojnë; të gjithë ata që zbresin në pluhur dhe që nuk arrijnë të mbahen gjallë do të përkulen para teje.

Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.

30 Pasardhësit do t’i shërbejnë; do t’i flitet për Zotin brezit të ardhshëm.

Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;

31 Ata do të vijnë dhe do t’i shpallin drejtësinë e tij një populli që nuk ka lindur akoma, dhe që ai vetë e ka krijuar.

jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!