Psalmet 2

1 Pse ziejnë kombet dhe pse popujt kurdisin gjëra të kota?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Mbretërit e dheut mblidhen dhe princat këshillohen bashkë kundër Zotit dhe të vajosurit të tij,

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 duke thënë: “Le t’i këputim prangat e tyre dhe t’i heqim qafe litarët e tyre”.

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Ai që ulet në qiejtë do të qeshë, Zoti do të tallet me ta.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Atëherë do t’u flasë në zemërimin e tij dhe do t’i trembë në indinjatën e tij të madhe,

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 dhe do të thotë: “E vendosa mbretin tim mbi Sion, malin tim të shenjtë.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Do të shpallë dekretin e Zotit. Ai më ka thënë: “Ti je biri im, sot më linde.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Më kërko dhe unë do të jap kombet si trashëgimi për ty dhe mbarë dheun si zotërim tëndin.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Ti do t’i copëtosh me një shufër hekuri, do t’i bësh copë-copë si një enë prej argjile””.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Tani, pra, o mbretër, tregohuni të urtë; pranoni ndreqjen, o gjyqtarë të dheut.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Shërbeni me frikë Zotin dhe gëzohuni me drithma.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Nënshtrohuni Birit, që të mos zemërohet dhe të mos vdisni rrugës, sepse zemërimi i tij mund të ndizet në një çast. Lum ata që gjejnë strehë tek ai.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!