Psalmet 2

1 Pse ziejnë kombet dhe pse popujt kurdisin gjëra të kota?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Mbretërit e dheut mblidhen dhe princat këshillohen bashkë kundër Zotit dhe të vajosurit të tij,

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 duke thënë: “Le t’i këputim prangat e tyre dhe t’i heqim qafe litarët e tyre”.

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Ai që ulet në qiejtë do të qeshë, Zoti do të tallet me ta.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Atëherë do t’u flasë në zemërimin e tij dhe do t’i trembë në indinjatën e tij të madhe,

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 dhe do të thotë: “E vendosa mbretin tim mbi Sion, malin tim të shenjtë.

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Do të shpallë dekretin e Zotit. Ai më ka thënë: “Ti je biri im, sot më linde.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Më kërko dhe unë do të jap kombet si trashëgimi për ty dhe mbarë dheun si zotërim tëndin.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Ti do t’i copëtosh me një shufër hekuri, do t’i bësh copë-copë si një enë prej argjile””.

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Tani, pra, o mbretër, tregohuni të urtë; pranoni ndreqjen, o gjyqtarë të dheut.

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Shërbeni me frikë Zotin dhe gëzohuni me drithma.

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Nënshtrohuni Birit, që të mos zemërohet dhe të mos vdisni rrugës, sepse zemërimi i tij mund të ndizet në një çast. Lum ata që gjejnë strehë tek ai.

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!