Psalmet 102

1 O Zot, dëgjo lutjen time dhe britma ime arriftë tek ty.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

2 Mos ma fshih fytyrën tënde ditën e fatkeqësisë sime. Zgjate ndaj meje veshin tënd; kur unë të kërkoj, nxito të më përgjigjesh.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

3 Sepse ditët e mia davariten si tymi dhe kockat e mia digjen si urë zjarri.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

4 Zemra ime është goditur dhe thahet si bari, dhe unë harroj madje të ha ushqim.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

5 Duke vajtuar vazhdimisht, lëkura ime po u ngjitet kockave të mia.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

6 I ngjaj pelikanit të shketëtirës dhe jam bërë si bufi i vendeve të shkretuara.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

7 Jam pa gjumë dhe si harabeli i vetmuar mbi çati.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

8 Armiqtë e mi tallen me mua tërë ditën; ata që më përqeshin flasin kundër meje.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

9 Sepse e ha hirin si buka dhe përzjej lotët me atë që pi.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

10 Po, për shkak të indinjatës sate dhe të zemërimit tënd, më ngrite dhe më hodhe larg.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

11 Ditët e mia janë si hija që zgjatet, dhe unë po thahem si bari.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

12 Por ti, o Zot, mbetesh përjetë, dhe kujtimi yt zgjat brez pas brezi.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

13 Ti do të ngrihesh dhe do të të vijë keq për Sionin, sepse erdhi koha të tregosh dhembshuri ndaj tij; dhe koha e caktuar erdhi.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

14 Sepse shërbëtorët e tu i duan edhe gurët e tij dhe u vjen keq për pluhurin e tij.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

15 Po, kombet do të kenë frikë nga emri i Zotit dhe gjithë mbretërit e dheut nga lavdia jote,

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

16 kur Zoti do të rindërtojë Sionin dhe do të duket në lavdinë e tij.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

17 Ai do të dëgjojë lutjen e njerëzve të braktisur dhe nuk do ta përbuzë lutjen e tyre.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

18 Kjo do të shkruhet për brezin e ardhshmëm, dhe populli që do të krijohet do të lëvdojë Zotin,

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

19 sepse ai shikon nga lartësia e shenjtërores së tij; nga qielli Zoti këqyr dheun,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

20 për të dëgjuar vajtimin e robërve, për të çliruar të dënuarit me vdekje;

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

21 me qëllim që në Sion të shpallin emrin e Zotit dhe në Jeruzalem lavdinë e tij,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

22 kur popujt dhe mbretëritë do të mblidhen bashkë për t’i shërbyer Zotit.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

23 Rrugës ai ka pakësuar fuqinë time dhe ka shkurtuar ditët e mia.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

24 Kam thënë: “O Perëndia im, mos më merr në mes të ditëve të mia. Vitet e tua zgjasin brez pas brezi.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

25 Së lashti ti ke vendosur tokën dhe qiejtë janë vepër e duarve të tua;

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

26 ata do të zhduken, por ti do të mbetesh; do të konsumohen të gjithë si një rrobe; ti do t’i ndërrosh si një rrobe dhe ata do të ndryshohen.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

27 Por ti je gjithnjë po ai dhe vitet e tua nuk do të kenë kurrë fund.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

28 Bijtë e shërbëtorëve të tu do të kenë një vendbanim dhe pasardhësit e tyre do të jenë të qëndrueshëm para teje”.

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.