Luka 24
1 Tani ditën e parë të javës, shumë herët në mëngjes, ato me gra të tjera shkuan te varri, duke sjellë erërat e mira që kishin përgatitur.
A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
2 Dhe gjetën që guri ishte rrokullisur nga varri.
A követ a sírról elhengerítve találták,
3 Por, kur hynë, nuk e gjetën trupin e Zotit Jezus.
és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 Dhe, ndërsa ishin shumë të hutuara nga kjo, ja, iu paraqitën atyre dy burra të veshur me rroba të ndritshme.
Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
5 Dhe, mbasi ato, të tmerruara, e mbanin fytyrën të përkulur për dhe, ata u thanë: “Pse e kërkoni të gjallin midis të vdekurve?
Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
6 Ai nuk ështe këtu, por është ringjallur; kujtohuni si ju foli, kur ishte ende në Galile,
Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
7 duke thënë se Biri i njeriut duhej të dorëzohej në duar të njerëzve mëkatarë, duhej kryqëzuar dhe do të ringjallej ditën e tretë”.
Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
8 Dhe ato kujtonin fjalët e tij.
Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
9 kur u kthyen nga varri, ato ua treguan të gjitha këto gjëra të njëmbëdhjetëve dhe gjithë të tjerëve.
és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 Ato që u treguan apostujve këto gjëra ishin Maria Magdalena, Joana, Maria, nëna e Jakobit dhe gratë e tjera që ishin me to.
Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
11 Por këto fjalë atyrë iu dukën si dokrra; dhe ata nuk u besuan atyre.
De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
12 Megjithatë Pjetri u çua, vrapoi te varri, u përkul dhe nuk pa tjetër përveç çarçafëve që dergjeshin vetëm; pastaj u largua, i mrekulluar me veten e tij për sa kishte ndodhur.
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
13 Po ate ditë, dy nga ata po shkonin drejt një fshati, me emër Emaus, gjashtëdhjetë stade larg Jeruzalemit.
Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
14 Dhe ata po bisedonin midis tyre për të gjitha ato që kishin ndodhur.
Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
15 Dhe ndodhi që, ndërsa po flisnin dhe bisedonin bashkë, vetë Jezusi u afrua dhe nisi të ecë me ta.
És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
16 Por sytë e tyre ishin të penguar kështu që të mos e njihnin.
De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
17 Dhe ai u tha atyre: “Ç’janë këto biseda që bëni me njëri-tjetrin udhës? Dhe pse jeni të trishtuar?”.
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
18 Dhe një nga ata, i me emër Kleopa, duke u përgjigjur tha: “Je ti i vetmi i huaj në Jeruzalem, që nuk i di gjërat që kanë ndodhur këtu në këto ditë?”.
Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
19 Dhe ai u tha atyre: “Cilat?”. Ata i thanë: “Çështjen e Jezusit nga Nazareti, që ishte një profet i fuqishëm në vepra dhe në fjalë përpara Perëndisë dhe përpara gjithë popullit.
Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
20 Dhe se si krerët e priftërinjve dhe kryetarët tanë e kanë dorëzuar për ta dënuar me vdekje dhe e kanë kryqëzuar.
és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
21 Por ne kishim shpresë se ai do të ishte ky që do ta çlironte Izraelin; por, megjithkëtë, sot është e treta ditë që kur ndodhën këto gjëra.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
22 Por edhe disa gra në mes nesh na kanë çuditur, sepse, kur shkuan herët në mëngjes te varri,
Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
23 dhe nuk e gjetën trupin e tij, u kthyen duke thënë se kishin parë nië vegim engjëjsh, të cilët thonë se ai jeton.
és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
24 Dhe disa nga tanët shkuan te varri dhe e gjetën ashtu si kishin treguar gratë, por atë nuk e panë”.
El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
25 Atëherë ai u tha atyre: “O budallenj dhe zemërngathët për të besuar gjithçka që kanë thënë profetët!
Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
26 Por a nuk duhej që Krishti të vuajë gjëra të tilla që të hyjë kështu në lavdinë e tij?”.
Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
27 Dhe, duke zënë fill nga Moisiu dhe nga gjithë profetët, ai u shpjegoi atyre në të gjitha Shkrimet gjërat që i takonin atij.
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
28 Kur iu afruan fshatit për ku ishin drejtuar, ai bëri sikur do të vazhdonte më tutje.
Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
29 Por ata e detyruan duke thënë: “Rri me ne, sepse po ngryset dhe dita po mbaron”. Edhe ai hyri që të rrijë me ta.
De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
30 Dhe, siç ishte në tryezë me ta, mori bukën, e bekoi dhe, si e theu, ua ndau atyre.
És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
31 Atëherë atyre iu çelën sytë dhe e njohën, por ai u zhduk prej syve të tyre.
Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
32 Dhe ata i thanë njeri tjetrit: “Po a nuk na digjej zemra përbrenda, kur ai na fliste udhës dhe na hapte Shkrimet?”.
Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
33 Në po atë çast u ngritën dhe u kthyen në Jeruzalem, ku e gjetën të njëmbëdhjetët dhe ata që ishin mbledhur bashkë me ta.
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
34 Ata thoshnin: “Zoti u ringjall me të vërtetë dhe iu shfaq Simonit”.
Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
35 Ata atëherë treguan ç’u kishte ndodhur rrugës dhe si e kishin njohur në ndarjen e bukës.
Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
36 Dhe, ndërsa ata po bisedonin për këto gjëra, vetë Jezusi u shfaq në mes tyre dhe u tha atyre: “Paqja me ju!”.
Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
37 Por ata, të tmerruar dhe gjithë frikë, mendonin se po shihnin një frymë.
Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38 Atëherë ai u tha atyre: “Pse jeni shqetësuar Dhe pse në zemrat tuaja po lindin dyshime?
Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
39 Shikoni duart e mia dhe këmbët e mia, sepse unë jam. Më prekni dhe shikoni, sepse një frymë nuk ka mish e eshtra, si po shihni se unë kam!”.
Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
40 Dhe, si i tha këtë, u tregoj atyre duart dhe këmbët.
Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
41 Por, duke qenë se ende nuk besonin prej gëzimit dhe ishin të çuditur, ai u tha atyre: “A keni këtu diçka për të ngrënë?”.
Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
42 Dhe ata i dhanë një pjesë peshku të pjekur dhe një huall mjalti.
Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
43 Dhe ai i mori dhe hëngri para tyre.
Elvette, és előttük megette.
44 Pastaj u tha atyre: “Këto janë fjalët që unë ju thoja kur isha ende me ju: se duhet të përmbushen të gjitha gjërat që janë shkruar lidhur me mua në ligjin e Moisiut, në profetët dhe në psalmet”.
Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
45 Atëherë ua hapi mendjen, që të kuptonin Shkrimet,
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 dhe u tha atyre: “Kështu është shkruar dhe kështu ishte e nevojshme që Krishti të vuante dhe të ngjallej së vdekuri ditën e tretë,
És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
47 dhe që në emër të tij të predikohet pendimi dhe falja e mëkateve ndër të gjithë popujt, duke filluar nga Jeruzalemi.
És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 Dhe ju jeni dëshmitarët e këtyre gjërave.
Ti vagytok ennek tanúi.
49 Dhe ja, unë po dërgoj mbi ju premtimin e Atit tim, por ju qëndroni në qytetin e Jeruzalemit deri sa të visheni me pushtet nga lart”.
És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
50 Pastaj iu priu jashtë deri në Betani dhe, si i ngriti lart duart, i bekoi.
Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
51 Dhe ndodhi që, ndërsa ai po i bekonte, u nda prej tyre dhe e morën lart në qiell.
És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
52 Dhe ata, pasi e adhuruan, u kthyen në Jeruzalem me gëzim të madh.
Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
53 Dhe rrinin vazhdimisht në tempull duke lavdëruar dhe bekuar Perëndinë. Amen!
És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
