Vajtimet 3

1 Unë jam njeriu që pa hidhërimin nën thuprën e tërbimit të tij.

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

2 Ai më ka udhëhequr dhe më ka bërë të eci nëpër terr dhe jo në dritë.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

3 Po, kundër meje ai ka kthyer disa herë dorën e tij tërë ditën.

Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.

4 Ai ka konsumuar mishin tim dhe lëkurën time, ka coptuar kockat e mia.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

5 Ka ndërtuar fortesa kundër meje, më ka rrethuar me hidhërim dhe me ankth.

Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

6 Ka bërë që unë të banoj në vende plot errësirë, ashtu si të vdekurit prej shumë kohe.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

7 Më ka ndërtuar një mur rreth e qark, me qëllim që unë të mos dal; e ka bërë të rëndë zinxhirin tim.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

8 Edhe kur bërtas dhe kërkoj ndihmë me zë të lartë, ai nuk pranon të dëgjojë lutjen time.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

9 Ai i ka mbyllur rrugët e mia me gurë të prerë, i ka bërë shtigjet e mia plot me prita.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

10 Ai ka qenë për mua si një ari në pritë, si një luan në vende të fshehta.

Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.

11 Ka devijuar rrugët e mia, më ka coptuar dhe më ka dëshpëruar.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

12 Ka nderur harkun e tij dhe më ka bërë objekt të shigjetave të tij.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

13 Ka bërë të depërtojnë në zemrën time shigjetat e kukurës së tij.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

14 Jam bërë tallja e tërë popullit tim, kënga e tij e tërë ditës.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

15 Më ka ngopur me hidhërim, më ka bërë të pij pelin.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

16 Më ka coptuar dhëmbët me zall, më ka mbuluar me hi.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

17 Ke larguar shpirtin tim nga paqja, kam harruar mirëqënien.

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

18 Kam thënë: “Éshtë zhdukur besimi im dhe shpresa ime tek Zoti”.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

19 Kujtohu për pikëllimin dhe për endjen time, për pelinin dhe hidhërimin.

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

20 Shpirti im kujtohet gjithnjë për këtë dhe është i rrëzuar brenda meje.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

21 Këtë dua ta sjell në mëndje dhe prandaj dua të shpresoj.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

22 Éshtë një hir i Zotit që nuk jemi shkatërruar plotësisht, sepse mëshirat e tij nuk janë mbaruar plotësisht.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

23 Përtëriten çdo mëngjes; e madhe është besnikeria jote.

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

24 “Zoti është pjesa ime”, thotë shpirti im, “prandaj do të kem shpresë tek ai.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

25 Zoti është i mirë me ata që kanë shpresë tek ai, me shpirtin që e kërkon.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

26 Gjë e mirë është të presësh në heshtje shpëtimin e Zotit.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

27 Gjë e mirë është për njeriun të mbajë zgjedhën në rininë e tij.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

28 Le të ulet i vetmuar dhe të qëndrojë në heshtje kur Perëndia ia imponon.

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

29 Le ta vërë gojën e tij në pluhur, ndofta ka ende shpresë.

Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?

30 Le ti japë faqen atij që e godet, të ngopet me fyerje.

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

31 Sepse Zoti nuk hedh poshtë për gjithnjë;

Mert nem zár ki örökre az Úr.

32 por, në rast se të hidhëron, do ti vijë keq sipas shumicës së zemërmirësive të tij,

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

33 sepse nuk e bën me kënaqësi poshtërimin dhe hidhërimin e bijve të njerëzve.

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

34 Kur dikush shtyp nën këmbët e tij tërë robërit e dheut,

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

35 kur dikush shtrëmbëron të drejtën e një njeriu në prani të Më të Lartit,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

36 kur dikujt i bëhet një padrejtësi në çështjen e tij, a nuk e shikon Zoti?

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

37 Vallë kush thotë diçka që më pas realizohet, në rast se Zoti nuk e ka urdhëruar?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

38 E keqja dhe e mira a nuk vijnë vallë nga goja e Më të Lartit?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

39 Pse vallë ankohet një njeri i gjallë, një njeri për ndëshkimin e mëkateve të tij?

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.

40 Le të shqyrtojmë rrugët tona, t’i hetojmë dhe të kthehemi tek Zoti.

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

41 Le të ngremë lart zemrat tona dhe duart tona në drejtim të Perëndisë të qiejve.

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

42 Ne kemi kryer mëkate, kemi qënë rebelë dhe ti nuk na ke falur.

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

43 Je mbështjellë në zëmërimin tënd dhe na ke ndjekur, na ke vrarë pa mëshirë.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

44 Ti je mbështjellë në një re, në mënyrë që asnjë lutje të mos kalonte dot.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

45 Na ke bërë plehra dhe mbeturina në mes të popujve.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

46 Tërë armiqtë tanë kanë hapur gojën kundër nesh.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

47 Na ka rënë mbi trup tmerri, laku, dëshpërimi i thellë dhe shkatërrimi.

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

48 Rrëke uji rrjedhin nga sytë e mi për shkatërrimin e bijës së popullit tim.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

49 Syri im derdh lot pa pushim, pa ndërprerje,

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

50 deri sa Zoti të mos vështrojë nga qielli dhe të mos shikojë.

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

51 Syri im i sjell dhembje shpirtit tim për të gjitha bijat e qytetit tim.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

52 Ata që më urrejnë pa shkak më kanë gjuajtur si të isha zog.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

53 Kanë shkatërruar jetën time në gropë, më kanë hedhur gurë.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

54 Ujrat rrjedhin mbi kokën time, unë thoja: “Ka marrë fund për mua”.

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

55 Përmenda emrin tënd, o Zot, nga thellësia e gropës.

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

56 Ti e dëgjove zërin tim; mos ia fshih veshin tënd psherëtimës sime, thirrjes time për ndihmë.

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

57 Kur të kam thirrur ti je afruar; ke thënë: “Mos ki frikë!”

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

58 O Zot ti ke mbrojtur çështjen e shpirtit tim, ti ke çliruar jetën time.

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

59 O Zot, ti ke parë dëmin që kam pësuar, prandaj mbro çështjen time!

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

60 Ti ke parë tërë frymën e tyre të hakmarrjes, intrigat e tyre kundër meje.

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

61 Ti ke dëgjuar fyerjet e tyre, o Zot, tërë intrigat e tyre kundër meje,

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

62 fjalimet e tyre që ngrihen kundër meje, atë që mendojnë kundër meje tërë ditën.

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

63 Vër re kur ulen dhe kur ngrihen, unë jam kënga e tyre.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

64 Shpërbleji, o Zot, sipas veprës së duarve të tyre.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

65 Bëji zemërgur, mallkimi yt qoftë mbi ta.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

66 Ndiqi në zemërimin tënd dhe shkatërroi poshtë qiejve të Zotit.

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!