Jobi 37

1 Prandaj zemra ime dridhet dhe brof jashtë vendit të saj.

Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

2 Dëgjoni me vëmendje shungullimën e zërit të saj, gjëmimin që del nga goja e saj!

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

3 Ai lëshon vetëtimën e tij nën gjithë qiellin dhe deri në skajet e tokës.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

4 Prapa tij një zë vrumbullon; ai gjëmon me zërin e tij madhështor; ai nuk i përmban kur dëgjohet zëri i tij.

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

5 Perëndia gjëmon në mënyrë të mrekullueshme me zërin e tij dhe bën gjëra të mëdha që nuk mund t’i kuptojmë.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

6 I thotë në fakt borës: “Bjerë mbi tokë”, ia thotë si shirave të lehta ashtu dhe shirave të rrebeshta.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.

7 Ai ndal dorën e çdo njeriu, me qëllim që të gjithë vdekatarët të mund të njohin veprat e tij.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

8 Bishat hyjnë në strukat e tyre dhe rrinë në strofkat e tyre.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

9 Nga vendet më të largëta të jugut vjen stuhia dhe të ftohtit nga erërat e acarta të veriut.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

10 Me frymën e Perëndisë formohet akulli dhe shtrirja e ujërave tërhiqet.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

11 I ngarkon retë e dendura me lagështirë dhe i shpërndan larg retë e tij dritëplota.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

12 Ato enden në qiell kudo, duke ndryshuar drejtimin në bazë të drejtimit të tij, për të kryer çfarëdo gjë që ai urdhëron mbi faqen e tokës së banuar.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

13 I dërgon o për dënim, o për tokën e tij o për mirësi.

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

14 Dëgjo këtë, o Job, ndalu dhe merr parasysh mrekullitë e Perëndisë!

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

15 A e di ti si i drejton Perëndia dhe si bën të shkëlqejë shkrepëtima e reve të tij?

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

16 A e di ti si rrinë pezull retë në ajër, mrekullitë e atij që i di të gjitha?

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?

17 A e di ti përse rrobat e tua janë të ngrohta, kur toka pushon për shkak të erës së jugut?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

18 Vallë a e ke shtrirë ti bashkë me të kupën qiellore, duke e bërë të fortë si një pasqyrë prej metali të shkrirë?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

19 Na mëso se çfarë duhet t’i themi, sepse ne nuk mund të përgatisim shkakun tonë për errësirën.

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

20 A mund t’i thuhet vallë se unë dua të flas? Në rast se një njeri duhet të fliste, do të shkatërrohej me siguri.

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

21 Edhe tani askush nuk mund ta shikojë diellin me ngulm kur shkëlqen në qiell, mbas kalimit të erës që e ka bërë pa re.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.

22 Koha e bukur vjen nga veriu, por rreth Perëndisë kemi një madhështi të hatashme.

Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

23 Të Plotfuqishmin ne nuk mund ta arrijmë. Ai është i madhërishëm për nga fuqia, nga ndershmëria dhe nga drejtësia; ai nuk shtyp asnjeri.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

24 Prandaj njerëzit e kanë frikë; por ai nuk e përfill atë që e quan veten të ditur”.

Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.