Jobi 32

1 Atëherë këta tre njerëz nuk iu përgjigjën më Jobit, sepse ai e ndjente veten të drejtë.

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

2 Por zemërimi i Elihut, birit të Barakelit, Buzitit, nga fisi i Ramit, u ndez kundër Jobit; zemërimi i tij u ndez, sepse ai e quante veten e tij të drejtë më tepër se Perëndia.

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

3 Zemërimi i tij u ndez edhe kundër tre miqve të tij, sepse nuk kishin gjetur përgjigjen e drejtë, megjithëse e dënonin Jobin.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

4 Elihu kishte pritur për t’i folur Jobit, sepse ata ishin më të moshuar se ai.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

5 Por kur Elihu u bind që në gojën e këtyre tre njerëzve nuk kishte më përgjigje, ai u zemërua.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

6 Kështu Elihu, bir i Barakelit, Buzitit, mori fjalën dhe tha: “Unë jam akoma i ri me moshë dhe ju jeni pleq; prandaj ngurrova dhe pata frikë t’ju parashtroj mendimin tim.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

7 Thoja: “Do të flasë mosha dhe numri i madh i viteve do t’u mësojë diturinë”.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

8 Por te njeriu ka një frymë, dhe është fryma i të Plotfuqishmit që i jep zgjuarsinë.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

9 Nuk janë detyrimisht të mëdhenjtë që kanë diturinë ose pleqtë që kuptojnë drejtësinë.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

10 Prandaj them: Dëgjomëni, do të shtroj edhe unë mendimin tim.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

11 Ja, prita fjalimet tuaja, dëgjova argumentat tuaja, ndërsa kërkonit të thonit diçka.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

12 Ju kam ndjekur me vëmendje, dhe ja, asnjëri prej jush nuk e bindi Jobin ose nuk iu përgjigj fjalëve të tij.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

13 Mos thoni, pra: “Kemi gjetur diturinë; vetëm Perëndia mund ta mundë plotësisht, por jo njeriu!”.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

14 Ai nuk i ka drejtuar fjalimet e tij kundër meje, prandaj nuk do t’i përgjigjem me fjalët tuaja.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

15 Janë hutuar, nuk përgjigjen më, nuk gjejnë fjalë.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

16 Duhet të pres akoma, sepse nuk flasin më, rrinë aty pa dhënë asnjë përgjigje.

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

17 Do të paraqes edhe unë pjesën time, do të shtroj edhe unë mendimin tim.

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

18 Sepse kam plot fjalë dhe fryma përbrenda më detyron.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

19 Ja, gjiri im është si vera që nuk ka një shfrim, si shakujt e rinj, gati për të plasur.

Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.

20 Do të flas, pra, për të pasur një lehtësim të vogël, do të hap buzët dhe do të përgjigjem.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

21 Tani më lejoni të flas pa treguar anësi me asnjë dhe pa i bërë lajka kurrkujt;

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

22 sepse unë nuk di të bëj lajka, përndryshe Krijuesi im do të më hiqte shpejt nga mesi”.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!