Jobi 21
1 Atëherë Jobi u përgjigj dhe tha:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Dëgjoni me kujdes atë që kam për të thënë, dhe kjo të jetë kënaqësia që më jepni.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Kini durim me mua dhe më lini të flas dhe, kur të kem folur, edhe talluni me mua.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 A ankohem vallë për një njeri? Dhe pse fryma ime nuk duhet të trishtohet?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Shikomëni dhe habituni, dhe vini dorën mbi gojë.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Kur e mendoj, më zë frika dhe mishi im fillon të dridhet.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Pse, pra, jetojnë të pabesët dhe pse plaken dhe shtojnë pasuritë e tyre?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Pasardhësit e tyre fuqizohen bashkë me ta nën vështrimet e tyre dhe fëmijët e tyre lulëzojnë në sytë e tyre.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Shtëpitë e tyre janë në siguri, pa tmerre, dhe fshikulli i Perëndisë nuk rëndon mbi ta.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Demi i tyre mbars dhe nuk gabon, lopa e tyre pjell pa dështuar.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Dërgojnë jashtë si një kope të vegjlit e tyre dhe bijtë e tyre hedhin valle.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Këndojnë në tingujt e timpanit dhe të qestes dhe kënaqen me zërin e flautit.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Megjithatë i thonin Perëndisë: “Largohu nga ne, sepse nuk dëshirojmë aspak të njohim rrugët e tua.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Kush është i Plotfuqishmi të cilit duhet t’i shërbejmë? Ç’përfitojmë veç kësaj kur e lusim?”.
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Ja, begatia e tyre a nuk është vallë në duart e tyre? Këshilla e të pabesëve është mjaft larg meje.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Sa herë shuhet llamba e të këqijve ose shkatërrimi bie mbi ta, vuajtjet që Perëndia cakton në zemërimin e tij?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 A janë ata si kashta përpara erës ose si byku që e merr me vete stuhia?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Ju thoni se Perëndia ruan dënimin e paudhësisë së dikujt për bijtë e tij. Ta shpaguajë Perëndia, që ai të mund ta kuptojë.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Të shohë me sytë e tij shkatërrimin e vet dhe të pijë nga zemërimi i të Plotfuqishmit!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Çfarë i hyn në punë në fakt shtëpia e tij mbas vdekjes, kur numri i muajve të tij është mbushur?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 A mundet ndokush t’i mësojë Perëndisë njohuri, atij që gjykon ata që ndodhen atje lart?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Dikush vdes kur ka plot fuqi, i qetë dhe i sigurt;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 ka kovat plot me qumësht dhe palca e kockave të tij është e freskët.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Një tjetër përkundrazi vdes me shpirt të hidhëruar, pa pasë shijuar kurrë të mirën.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Që të dy dergjen bashkë në pluhur dhe krimbat i mbulojnë.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Ja, unë i njoh mendimet tuaja dhe planet me të cilat doni të ushtroni dhunën kundër meje.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Në fakt ju thoni: “Ku është shtëpia e princit, dhe ku është çadra, banesa e njerëzve të këqij?”.
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Nuk i keni pyetur ata që udhëtojnë dhe nuk i njihni shenjat e tyre?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Njerëzit e këqij në fakt shpëtojnë ditën e shkatërrimit dhe çohen në shpëtim ditën e zemërimit.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Kush e qorton për sjelljen e tij dhe kush i jep shpagim për atë që ka bërë?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Atë e çojnë në varr dhe i bëjnë roje varrit të tij.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Plisat e luginës do të jenë të ëmbël për të; tërë njerëzia do ta ndjekë, ndërsa një mori pa fund i shkon para.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Si mund të më ngushëlloni pra, me fjalë të kota, kur nga fjalët tuaja nuk mbetet veçse gënjeshtra?”.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
