Jobi 17
1 “Fryma ime u copëtua, ditët po më shuhen, varri po më pret.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 A nuk jam i rrethuar nga njerëz që më përqeshin. Syri im ndalet mbi fyerjet e tyre.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Më jep, pra, një peng pranë teje, përndryshe kush do të më shtrëngonte dorën si garant?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Nga që i ke penguar mendjet e tyre të kuptojnë, prandaj nuk do t’i bësh të triumfojnë.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Kush i tradhton miqtë deri sa t’i grabisë, ka për t’i parë më pak sytë e fëmijëve të tij.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Por unë prej tij jam bërë gazi i popujve dhe jam katandisur në një njeri të cilin e pështyjnë në fytyrë.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Syri më erret për shkak të dhembjes dhe tërë gjymtyrët e mia nuk janë veçse hije.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Njerëzit e drejtë habiten nga kjo, dhe i pafajmi ngrihet kundër të pabesit.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Megjithatë i drejti mbetet i lidhur fort me rrugën e tij, dhe ai që i ka duart e pastra fortësohet gjithnjë e më tepër.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Sa për ju të gjithë, kthehuni, ejani, pra, sepse midis jush nuk po gjej asnjë njeri të urtë.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Ditët e mia shkuan dhe planet e mia u prishën, pikërisht ato dëshira që unë ushqeja në zemër.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Ata e ndërrojnë natën në ditë, “drita është afër”, thonë, për shkak të errësirës.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Në rast se e pres Sheolin si shtëpinë time në rast se e shtrij shtrojen time në terr, (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 në rast se i them vendvarrit: “Ti je ati im”, dhe krimbave: “Jeni nëna ime dhe motra ime”,
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 ku është, pra, shpresa ime? Kush mund të dallojë ndonjë shpresë për mua?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
