Jobi 15

1 Atëherë Elifazi nga Temani u përgjigj dhe tha:

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 “Një njeri i urtë a përgjigjet vallë me njohuri të kota, dhe a mbushet me erëra lindore?

Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 Diskuton vallë me ligjërata boshe dhe me fjalë që nuk shërbejnë për asgjë?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Po, ti heq mëshirën dhe eliminon lutjen përpara Perëndisë.

Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5 Sepse prapësia jote t’i sugjeron fjalët dhe ti po zgjedh gjuhën e dinakëve.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6 Jo unë, por vetë goja jote të dënon, dhe vetë buzët e tua dëshmojnë kundër teje.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 A je ti vallë i pari njeri që ka lindur apo je formuar përpara kodrave?

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 A e ke dëgjuar ti këshillën sekrete të Perëndisë apo vetëm ti zotëroke diturinë?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9 Çfarë di ti që ne nuk e dimë, ose çfarë kupton ti që nuk e kuptojmë edhe ne?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Midis nesh ka njerëz flokëbardhë dhe pleq më të thinjur se ati yt.

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

11 Të duken gjëra të vogla përdëllimet e Perëndisë dhe fjalët e ëmbla që të drejton ty?

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Pse, pra, zemra jote të çon larg dhe pse sytë e tu vetëtijnë,

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 duke e drejtuar zemërimin tënd kundër Perëndisë dhe duke nxjerrë nga goja jote fjalë të tilla?”.

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 “Ç’është njeriu që ta konsiderojë veten të pastër dhe i linduri nga një grua për të qenë i drejtë?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Ja, Perëndia nuk u zë besë as shenjtorëve të tij dhe qiejt nuk janë të pastër në sytë e tij;

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16 aq më pak një qenie e neveritshme dhe e korruptuar, njeriu, që e pi paudhësinë sikur të ishte ujë!

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Dua të të flas, më dëgjo; do të të tregoj atë që kam parë,

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 atë që të urtit tregojnë pa fshehur asgjë nga sa kanë dëgjuar prej etërve të tyre,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 të cilëve vetëm iu dha ky vend dhe pa praninë e asnjë të huaji në radhët e tyre.

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 I keqi heq dhembje tërë jetën e tij dhe vitet e caktuara për tiranin janë të numëruara.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

21 Zhurma të llahtarshme arrijnë në veshët e tij, dhe në kohën e bollëkut i sulet rrënuesi.

A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

22 Nuk ka shpresë kthimi nga errësira, dhe shpata e pret.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23 Endet e kërkon bukë, po ku mund ta gjejë? Ai e di se dita e territ është përgatitur në krah të tij.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Fatkeqësia dhe ankthi i shtien frikë, e sulmojnë si një mbret gati për betejë,

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25 sepse ka shtrirë dorën e tij kundër Perëndisë, ka sfiduar të Plotfuqishmin,

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26 duke u hedhur me kokëfortësi kundër tij me mburojat e tij të zbukuruara me tokëza.

Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 Ndonëse fytyra e tij është e mbuluar me dhjamë dhe ijet e tij janë fryrë nga shëndoshja e tepërt;

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 ai banon në qytete të shkretuara, në shtëpi të pabanuara që do të katandisen në grumbuj gërmadhash.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29 Ai nuk do të pasurohet dhe fati i tij nuk ka për të vazhduar, as edhe pasuria e tij nuk do të shtohet mbi tokë.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Nuk do të arrijë të çlirohet nga terri, flaka do të thajë lastarët e tij, dhe do të çohet larg nga fryma e gojës së tij.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31 Të mos mbështetet te kotësia; duke gënjyer veten, sepse kotësia ka për të qenë shpërblimi i tij.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Do të kryhet para kohe, dhe degët e tij nuk do të gjelbërojnë më.

Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33 Do të jetë si një hardhi nga e cila merret rrushi ende i papjekur, si ulliri nga i cili shkundet lulja.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34 Sepse familja e hipokritëve do të jetë shterpë dhe zjarri do të përpijë çadrat e njeriut të korruptuar.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 Ata sajojnë paudhësinë dhe shkaktojnë shkatërrimin; në gjirin e tyre bluhet mashtrimi.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.