Від Матвія 22
1 І, озвавшись Ісус, знов промовив до них приповістями, глаголючи:
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2 Уподобилось царство небесне чоловіку цареві, що нарядив весїллє синові своєму;
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
3 і післав слуги свої кликати запрошених на весїллє; і не схотїли прийти.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
4 Знов післав инші слуги, говорячи: Скажіть запрошеним: Ось я обід мій наготовив; воли мої й годоване побито, і все налагоджене; ідіть на весїллє.
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
5 Вони ж, занехавши, пійшли собі, один на хутір, другий до свого торгу;
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6 а останнї, взявши слуг його, знущались із них, та й повбивали.
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
7 Цар же, почувши, прогнівив ся, й піславши військо своє, вигубив тих розбишак, і запалив город їх.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8 Рече тодї до слуг своїх: Весїллє налагоджене, запрошені ж не були достойні.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9 Ійдїть же на росхідні шляхи, й кого знайдете, запрошуйте на весїллє.
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
10 І вийшовши слуги ті на шляхи, зібрали всїх, кого знайшли, й лихих і добрих; і було весїллє повне гостей.
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
11 Цар же, ввійшовши подивитись на гостї, побачив там чоловіка, не одягненого у весїлню одежу;
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
12 і рече до него: Друже, як се увійшов єси сюди, не мавши весїлньої одежі? Він же мовчав,
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13 Рече тодї цар до слуг: Звязавши йому ноги й руки, візьміть його й викиньте в темряву надвірню; там буде плач і скреготаннє зубів.
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14 Багато бо званих, мало ж вибраних.
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15 Тодї пійшли Фарисеї, і радили раду, як би піймати Його на слові.
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
16 І висилають до Него учеників своїх з Іродиянами, говорячи: Учителю, знаємо, що ти правдивий вси, й на путь Божий правдою наставляєш, і нї про кого не дбаєш; бо не дивиш ся на лице людей.
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17 Скажи ж тепер нам: Як тобі здаєть ся? годить ся давати данину кесареві, чи нї?
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18 Постеріг же Ісус лукавство їх, і рече: Що ви мене спокутуєте, лицеміри?
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19 Покажіть менї гріш податковий. Вони ж принесли йому денария.
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20 І рече до них: Чиє обличче се й надпись?
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21 Кажуть йому: Кесареве. Тодї рече до них: Віддайте ж кесареве кесареві, а Боже Богові.
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22 І, вислухавши, здивувались, і, лишивши Його, пійшли.
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
23 Того ж дня приступили до Него Садукеї, що кажуть: нема воскресення, і питали Його,
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
24 говорячи: Учителю, Мойсей сказав: Коли хто вмре, не мавши дїтей, то нехай брат його оженить ся з жінкою його, й воскресить насїннє братові своєму.
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25 Було ж у нас сім братів; і первий, оженившись, умер, і, не мавши васїння, покинув жінку свою братові своєму;
Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26 так само й другий брат, і третїй аж до семого.
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27 Опісля ж усїх умерла й жінка.
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28 Оце ж у воскресенню кому з сїмох буде вона жінкою? всї бо мали її.
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29 Озвав ся ж Ісус і рече до них: Помиляєтесь ви, не знаючи писання анї сили Божої.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30 Бо в воскресенню не женять ся нї віддають ся, а будуть як ангели Божі на небі.
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31 Про воскресеннє ж мертвих хиба не читали, що сказано вам од Бога, глаголючого:
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32 Я Бог Авраамів, і Бог Ісааків, і Бог Яковів? Не єсть Бог Богом мертвих, а живих.
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
33 І, слухаючи народ, дивував ся наукою Його.
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
34 Фарисеї ж, почувши, що Вів примусив Садукеїв мовчати, зібрались ради того.
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35 І спитав один з них, учитель закону, спокушуючи Його й кажучи:
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36 Учителю, котора заповідь велика в законі?
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37 Ісус же рече йому: Люби Господа Бога твого всїм серцем твоїм, і всею душею твоєю, і всею думкою твоєю.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38 Се перва й велика заповідь.
Ez az első és nagy parancsolat.
39 Друга ж подібна їй: Люби ближнього твого, як себе самого.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40 На сих двох заповідях увесь закон і пророки стоять.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41 Як же зібрались Фарисеї, питав їх Ісус,
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
42 глаголючи: Що ви думаєте про Христа? чий Він син? Кажуть Йому: Давидів.
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43 Рече Він до них: Як же се Давид зве Його в дусї Господом, говорячи:
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44 Рече Господь Господеві моєму: Сиди по правицї в мене, доки положу ворогів Твоїх підніжком ніг твоїх?
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45 Коли ж Давид зве Його Господом, то як же Він син йому?
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
46 І нїхто не з'умів йому відказати нї слова, й нїхто з того часу не важив ся питати Його ніколи.
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
