ʻIsikieli 12

1 Naʻe hoko foki kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,

És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván:

2 “Foha ʻoe tangata, ʻoku ke nofo ʻi he lotolotonga ʻoe fale angatuʻu ʻaia ʻoku ʻi ai ʻae mata ke sio ka ʻoku ʻikai mamata; ʻoku ʻi ai ʻae telinga ke fanongo, ka ʻoku ʻikai ongoʻi; he ko e fale angatuʻu ʻakinautolu.

Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők pártos ház.

3 Ko ia, ʻa koe foha ʻoe tangata, teuteu ke fetuku hoʻo ngaahi meʻa, pea fetuku ʻaho pe ʻi honau ʻao; pea te ke fetuku mei hoʻo potu ki ha potu kehe ʻi honau ʻao: heiʻilo te nau fakakaukau, neongo ko e fale angatuʻu ʻakinautolu.

És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert ők pártos ház.

4 Te ke toki ʻomi ʻe koe ʻa hoʻo ngaahi meʻa kei ʻaho ʻi honau ʻao, ko e meʻa ke fetuku: pea ka poʻuli te ke ʻalu atu ʻi honau ʻao ʻo hangē koe ʻalu atu ha taha pōpula.

És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.

5 Keli ʻe koe ke ava ʻae ʻā ʻi honau ʻao, pea ke fetuku atu mei ai.

Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.

6 Te ke fua ia ʻi honau ʻao ki ho uma, pea ke fetuku atu ia ʻi he uulikelekele: te ke pūlou ho mata ke ʻoua naʻa ke sio ki he kelekele: he kuo u tuku koe ko e fakaʻilonga ki he fale ʻo ʻIsileli.”

Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.

7 Pea naʻaku fai ʻo hangē ko ia naʻe fekau mai: naʻaku ʻomi kituʻa ʻeku meʻa kei ʻaho, ʻo hangē ha meʻa ki he pōpula, pea ʻi he efiafi naʻaku keli ʻae ʻā ʻo fakaava ʻaki ʻa hoku nima; pea naʻaku fetuku kituaʻā ʻi heʻene kei ʻataʻatā, pea naʻaku fua meʻa ʻi hoku uma ʻi honau ʻao.

Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.

8 Pea pongipongi hake naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,

És lőn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:

9 “Foha ʻoe tangata, ʻikai kuo pehē kiate koe ʻe he fale ʻo ʻIsileli, ʻae fale angatuʻu, ‘Ko e hā ʻoku ke fai?’

Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?

10 Lea koe kiate kinautolu, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua: ʻOku kau ʻae fua kavenga ni ki he tuʻi ʻi Selūsalema mo e fale kotoa ʻo ʻIsileli ʻoku ʻiate kinautolu.’

Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.

11 Ke ke pehē, ‘Ko homou fakaʻilonga au: hangē ko ia kuo u fai, ʻe pehē hono fai kiate kinautolu: ʻe fetukutuku mo ʻave ʻakinautolu ki he fakapōpula.

Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.

12 Pea ko ia ʻoku tuʻi ʻiate kinautolu ʻe fua kavenga ia ʻi hono uma ʻi he efiafi poʻuli, pea ʻe ʻalu atu: te nau keli ʻae ʻā ke ava mo fetuku atu ia: ʻe fakapulou ʻe ia hono mata ke ʻoua naʻa sio hono mata ki he kelekele.

És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki őt, orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel épen ő a földet.

13 Te u ʻaʻau foki ʻeau ʻa hoku kupenga kiate ia, pea ʻe moʻua ia ʻi heʻeku tauhele: pea te u ʻomi ia ki Papilone ki he fonua ʻoe kau Kalitia; ka ʻe ʻikai te ne mamata ki ai, neongo ʻe mate ia ʻi ai.

És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.

14 Pea te u vilingia ki he feituʻu matangi kotoa pē ʻakinautolu ʻoku ʻiate ia ko hono tokoni, mo ʻene ngaahi kongakau kotoa pē pea te u toʻo ʻae heletā kiate kinautolu.

És mindeneket, kik körülte vannak az ő segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok.

15 Pea te nau ʻilo ko au ko Sihova, ʻo kau ka fakahēʻi ʻakinautolu ki he ngaahi puleʻanga, pea fakamovete ʻakinautolu ki he ngaahi fonua.

És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba.

16 Ka te u tuku honau kau tangata niʻihi ke hao mei he heletā mo e honge, pea mo e mahaki fakaʻauha; koeʻuhi ke nau fakahā ʻenau ngaahi fakalielia ʻi he kau hiteni ʻaia te nau hoko ki ai; pea tenau ʻilo ko Sihova au.

De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertől, éhségtől s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

17 Naʻe hoko foki ʻae folofola ʻa Sihova kiate au, ʻo pehē,

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

18 “Foha ʻoe tangata, kai hoʻo mā ʻi he manavahē, pea inu hoʻo vai ʻi he tetetete pea mo e vakavakai.

Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.

19 Pea ke lea ki he kakai ʻoe fonua, ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ki he kakai ʻo Selūsalema pea mo e fonua ʻo ʻIsileli; te nau kai fakatuhotuha ʻenau mā, pea inu ilifia pe ʻenau vai, koeʻuhi ko e ʻauha ʻae mahu kotoa pē ʻoe fonua, ko e meʻa ʻi he fakamālohi ʻanautolu ʻoku nofo ai.

És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra vetkőzzék földje bőségéből minden lakói álnoksága miatt.

20 Pea ʻe fakalala ʻae ngaahi kolo ʻoku kakai pea ʻe ʻauha ʻae fonua; pea te mou ʻilo ko Sihova au.”

És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

21 Pea naʻe hoko kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

22 “Foha ʻoe tangata, ko e hā ʻae lea fakatātā ko ia ʻoku mou maʻu ʻi he fonua ʻo ʻIsileli, ʻaia ʻoku pehē, ‘ʻOku fakatolonga ʻae ngaahi ʻaho, pea ʻoku ʻikai siʻi ha meʻa hā mai ʻe fakamoʻoni?’

Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.

23 Ko ia te ke tala kiate kinautolu, ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua: te u fakangata ʻae lea fakatātā ko ia, pea ʻe ʻikai toe lea fakatātā ʻaki ia ʻi ʻIsileli; ka ke pehē ʻe koe kiate kinautolu, Kuo ofi ʻae ngaahi ʻaho mo e fakamoʻoni ʻoe meʻa hā mai kotoa pē.

Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sőt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.

24 He koeʻuhi ʻe ʻikai kei ʻi ai ha meʻa hā mai ko e vaʻinga, pe ha fai kikite ko e lapu, ʻi he fale kotoa ʻo ʻIsileli.

Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgő jövendölgetés Izráel házának közepette.

25 He ko Sihova au: Te u lea, pea ko e lea te u lea ʻaki ʻe hoko mo fai; ʻe ʻikai toe fakatuai: he ko e lolotonga ʻa hoʻomou ngaahi ʻaho, ʻe fale angatuʻu, te u lea ʻaki ʻae lea, pea fai mo hono fakamoʻoni, ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua.”

Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!

26 Pea naʻe toe hoko kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

27 “Foha ʻoe tangata, vakai ʻoku lea ʻakinautolu ʻoe fale ʻo ʻIsileli, ʻo pehē, Ko e meʻa hā mai ʻoku ne mamata ai ko e meʻa ki he ngaahi ʻaho kei tuai, pea ʻoku ne kikite ki he ngaahi kuonga ʻoku kei mamaʻo.

Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétál ő.

28 Ko ia ke ke lea kiate kinautolu, ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; ʻE ʻikai toe fakatuotuai haʻaku lea ʻe taha, ka ko e lea ʻaia kuo u lea ʻaki ʻe fai, ʻoku pehē ʻa Sihova ko e ʻOtua.”

Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.