Lamentaciones 3

1 Yo soy un hombre que vio aflicción en la vara de su enojo.

Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.

2 Guióme, y me llevó en tinieblas, mas no en luz.

Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.

3 Ciertamente contra mí volvió, y revolvió su mano todo el día.

Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.

4 Hizo envejecer mi carne y mi piel: quebrantó mis huesos.

Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.

5 Edificó contra mí, y cercó me de tóxico, y de trabajo.

Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.

6 Asentóme en oscuridades como los muertos para siempre.

Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.

7 Cercóme de seto, y no saldré: agravó mis grillos.

Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.

8 Aun cuando clamé, y di voces, cerró mi oración.

Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.

9 Cercó de seto mis caminos a piedra tajada: torció mis senderos.

Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.

10 Oso que asecha fue para mí, león en escondrijos.

Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.

11 Torció mis caminos, y despedazóme: tornóme asolado.

Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.

12 Su arco entesó, y púsome como blanco a la saeta.

Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.

13 Hizo entrar en mis riñones la saetas de su aljaba.

Bevitte veséimbe tegzének fiait.

14 Fui escarnio a todo mi pueblo, canción de ellos todos los días.

Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.

15 Hartóme de amarguras, embriagóme de ajenjos.

Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.

16 Quebróme los dientes con cascajo, cubrióme de ceniza.

Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.

17 Y mi alma se alejó de la paz, olvidéme del bien.

Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.

18 Y dije: Pereció mi fortaleza, y mi esperanza de Jehová.

S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.

19 Acuérdate de mi aflicción, y de mi abatimiento, del ajenjo, y de la hiel.

Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!

20 Acordándose se acordará, porque mi alma es humillada en mí.

Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.

21 Esto reduciré a mi corazón; por tanto esperaré.

Ezt veszem szivemre, azért várakozom.

22 Misericordias de Jehová son, que no somos consumidos; porque sus misericordias nunca desfallecieron.

Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.

23 Nuevas cada mañana: grande es tu fe.

Újak reggelenként, nagy a te hűséged!

24 Mi parte es Jehová, dijo mi alma: por tanto a él esperaré.

Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.

25 Bueno es Jehová a los que en él esperan, al alma que le buscare.

Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.

26 Bueno es esperar callando en la salud de Jehová.

Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.

27 Bueno es al varón, si llevare el yugo desde su mocedad.

Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!

28 Asentarse ha solo, y callará; porque llevó sobre sí.

Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.

29 Pondrá su boca en el polvo, si quizá habrá esperanza.

Porba tegye száját – hátha van remény.

30 Dará la mejilla al que le hiriere: hartarse ha de afrenta.

Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.

31 Porque el Señor no desechará para siempre.

Mert nem vet el örökre az Úr.

32 Antes si afligiere, también se compadecerá según la multitud de sus misericordias.

Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.

33 Porque no aflige, ni congoja de su corazón a los hijos de los hombres.

Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,

34 Para desmenuzar debajo de sus pies todos los encarcelados de la tierra;

hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,

35 Para hacer apartar el derecho del hombre delante de la presencia del Altísimo;

hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;

36 Para trastornar al hombre en su causa, el Señor no lo sabe.

hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?

37 ¿Quién será pues aquel que diga, que vino algo que el Señor no mandó?

Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?

38 ¿De la boca del Altísimo no saldrá malo ni bueno?

A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?

39 ¿Por qué pues tiene dolor el hombre viviente, el hombre en su pecado?

Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?

40 Escudriñemos nuestros caminos, y busquemos, y volvámonos a Jehová.

Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!

41 Levantemos nuestros corazones con las manos a Dios en los cielos.

Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!

42 Nosotros habemos rebelado, y fuimos desleales: por tanto tú no perdonaste.

Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.

43 Tendiste la ira, y perseguístenos; mataste, no perdonaste.

Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.

44 Cubrístete de nube, porque no pasase la oración.

Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.

45 Raedura y abominación nos tornaste en medio de los pueblos.

Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.

46 Todos nuestros enemigos abrieron sobre nosotros su boca.

Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.

47 Temor, y lazo fue a nosotros, asolamiento, y quebrantamiento.

Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.

48 Ríos de aguas echan mis ojos por el quebrantamiento de la hija de mi pueblo.

Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.

49 Mis ojos destilan, y no cesan; porque no hay relajación,

Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,

50 Hasta que Jehová mire, y vea desde los cielos.

míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.

51 Mis ojos contristaron a mi alma por todas las hijas de mi ciudad.

Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.

52 Cazando me cazarón mis enemigos como a ave, sin porqué.

Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.

53 Ataron mi vida en mazmorra, y pusieron piedra sobre mí.

Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.

54 Aguas vinieron de avenida sobre mi cabeza: yo dije: Muerto soy.

Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.

55 Invoqué tu nombre, o! Jehová, desde la cárcel profunda.

Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.

56 Oíste mi voz: no escondas tu oído a mi clamor, para que yo respire.

Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!

57 Acercástete el día que te invoqué: dijiste: No temas.

Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!

58 Pleiteaste, Señor, la causa de mi alma, redimiste mi vida.

Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.

59 Tú has visto, o! Jehová, mi sin razón: pleitea mi causa.

Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!

60 Tú has visto, toda su venganza, todos sus pensamientos contra mí.

Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.

61 Tu has oído la afrenta de ellos, o! Jehová, todos sus pensamientos contra mí:

Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.

62 Los dichos de los que se levantaron contra mí, y su pensamiento contra mí siempre.

Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.

63 Su sentarse, y su levantarse mira: yo soy su canción.

Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.

64 Págales paga, o! Jehová, según la obra de sus manos.

Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!

65 Dáles ansia de corazón, dáles tu maldición.

Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!

66 Persíguelos en furor, y quebrántalos de debajo de los cielos, o! Jehová.

Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!