Job 37

1 Tudi ob tem moje srce trepeta in je premaknjeno iz svojega mesta.

Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

2 Pozorno prisluhnite hrupu njegovega glasu in zvoku, ki gre iz njegovih ust.

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

3 Tega usmerja pod celotnim nebom in svoje bliskanje do koncev zemlje.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

4 Za tem rjovi glas. Grmi z glasom svoje odličnosti in ne bo jih zadržal, ko se zasliši njegov glas.

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

5 Bog s svojim glasom čudovito grmi. Dela velike stvari, ki jih ne moremo doumeti.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

6 Kajti snegu pravi: ›Bodi na zemlji, ‹ podobno majhnemu dežju in velikemu dežju njegove moči.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.

7 Pečati roko vsakega človeka, da bi vsi ljudje lahko poznali njegovo delo.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

8 Potem gredo živali v brloge in ostanejo na svojih mestih.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

9 Iz juga prihaja vrtinčast veter in mraz iz severa.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

10 Z dihom Boga je dana zmrzal in širina vodá je omejena.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

11 Tudi z namakanjem obtežuje debel oblak. Razpršuje svoj svetli oblak.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

12 Ta je obrnjen ob njegovih nasvetih, da lahko naredijo karkoli jim zapoveduje na obličju zemeljskega [kroga] na zemlji.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

13 Povzroča mu, da pride, bodisi za grajanje ali za njegovo deželo ali za usmiljenje.

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

14 Prisluhni temu, oh Job. Stoj mirno in preudari čudovita Božja dela.

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

15 Ali veš, kdaj jih je Bog razporedil in svetlobi svojega oblaka velel, da zasije?

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

16 Mar poznaš izravnavanja oblakov, čudovita dela njega, ki je popoln v spoznanju?

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?

17 Kako so tvoje obleke tople, ko z južnim vetrom umiri zemljo?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

18 Ali si ti z njim razprostrl nebo, ki je močno in kakor staljeno zrcalo?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

19 Pouči nas, kaj mu bomo rekli, kajti svojega govora ne moremo urediti zaradi teme.

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

20 Mar mu bo povedano, da jaz govorim? Če človek govori, bo zagotovo požrt.

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

21 Sedaj ljudje ne vidimo svetle svetlobe, ki je v oblakih, toda veter gre mimo in jih očisti.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.

22 Lepo vreme prihaja iz severa. Z Bogom je strašno veličanstvo.

Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

23 Glede Vsemogočnega, ne moremo ga srečati. Odličen je v moči, v sodbi in v obilici pravice. Ne bo prizadel.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

24 Ljudje se ga zato bojijo. Ne ozira se na nobenega od tistih, ki so modrega srca.«

Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.