Psalmi 38

1 Gospode! nemoj me karati u gnjevu svojem, niti me nakazati u jarosti svojoj.

Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

2 Jer strijele tvoje ustrijeliše me, i ruka me tvoja tišti.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

3 Nema zdrava mjesta na tijelu mojem od gnjeva tvojega; nema mira u kostima mojim od grijeha mojega.

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

4 Jer bezakonja moja izaðoše vrh glave moje, kao teško breme otežaše mi.

Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

5 Usmrdješe se i zagnojiše se rane moje od bezumlja mojega.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

6 Zgrèio sam se i pogurio veoma, vas dan idem sjetan;

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

7 Jer sam iznutra pun ognja, i nema zdrava mjesta na tijelu mojem.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

8 Iznemogoh i veoma oslabih, rièem od trzanja srca svojega.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

9 Gospode! pred tobom su sve želje moje, i uzdisanje moje nije od tebe sakriveno.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

10 Srce moje jako kuca, ostavi me snaga moja, i vid oèiju mojijeh, ni njega mi nema.

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

11 Drugovi moji i prijatelji moji videæi rane moje otstupiše, daleko stoje bližnji moji.

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

12 Koji traže dušu moju namještaju zamku, i koji su mi zlu radi, govore o pogibli i po vas dan misle o prijevari.

De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

13 A ja kao gluh ne èujem i kao nijem koji ne otvora usta svojijeh.

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

14 Ja sam kao èovjek koji ne èuje ili nema u ustima svojim pravdanja.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

15 Jer tebe, Gospode, èekam, ti odgovaraj za mene, Gospode, Bože moj!

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

16 Jer rekoh: da mi se ne svete, i da se ne razmeæu nada mnom, kad se spotakne noga moja.

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

17 Jer sam gotov pasti, i tuga je moja svagda sa mnom.

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

18 Priznajem krivicu svoju, i tužim radi grijeha svojega.

Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

19 Neprijatelji moji žive, jaki su, i (sila) ih ima što me nenavide na pravdi.

De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

20 Koji mi vraæaju zlo za dobro, neprijatelji su mi zato što sam pristao za dobrim.

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

21 Nemoj me ostaviti, Gospode, Bože moj! nemoj se udaljiti od mene.

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

22 Pohitaj u pomoæ meni, Gospode, spasitelju moj!

Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!