Salmos 22
1 Salmo de Davi para o regente, como em “cerva da manhã”: Deus meu, Deus meu, por que me desamparaste? Longe [estás] de meu livramento [e] das palavras de meu gemido.
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Deus meu, eu clamo de dia, e tu não me respondes; também [clamo] de noite, e não tenho sossego.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Porém tu és Santo, que habitas [nos] louvores de Israel.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 Nossos pais confiaram em ti; eles confiaram, e tu os livraste.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Eles clamaram a ti, e escaparam [do perigo]; eles confiaram em ti, e não foram envergonhados.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Mas eu sou um verme, e não um homem; [sou] humilhado pelos homens, e desprezado pelo povo.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Todos os que me veem zombam de mim; abrem os lábios [e] sacodem a cabeça, [dizendo]:
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 Ele confiou no “SENHOR”; [agora] que ele o salve e o liberte; pois se agrada nele.
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Tu és o que me tiraste do ventre; [e] o que me deu segurança, [estando eu] junto aos seios de minha mãe.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 Eu fui lançado sobre ti desde [que saí d] o útero; desde o ventre de minha mãe tu [és] meu Deus.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Não fiques longe de mim, porque a minha angústia está perto; pois não há quem [me] ajude.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Muitos touros me cercaram; fortes de Basã me rodearam.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 Abriram contra mim suas bocas, [como] leão que despedaça e ruge.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Eu me derramei como água, e todos os meus ossos se soltaram uns dos outros; meu coração é como cera, [e] se derreteu por entre meus órgãos.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Minha força se secou como um caco de barro, e minha língua está grudada no céu da boca; e tu me pões no pó da morte;
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Porque cães ficaram ao meu redor; uma multidão de malfeitores me cercou; perfuraram minhas mãos e meus pés.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 Eu poderia contar todos os meus ossos; eles estão [me] olhando, e prestando atenção em mim.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 Eles repartem entre si minhas roupas; e sobre minha vestimenta eles lançam sortes.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Porém tu, SENHOR, não fiques longe; força minha, apressa-te para me socorrer.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Livra minha alma da espada; [e] minha vida da violência do cão.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Salva-me da boca do leão; e responde-me dos chifres dos touros selvagens.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 [Então] eu contarei teu nome a meus irmãos; no meio da congregação eu te louvarei.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Vós que temeis ao SENHOR, louvai a ele! E vós, de toda a semente de Jacó, glorificai a ele! Prestai culto a ele, vós de toda a semente de Israel.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Porque ele não desprezou nem abominou a aflição do aflito, nem escondeu seu rosto dele; mas sim, quando [o aflito] clamou, ele [o] ouviu.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Meu louvor será para ti na grande congregação; eu pagarei meus juramentos perante os que o temem.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Os humilhados comerão, e ficarão fartos; louvarão ao SENHOR aqueles que o buscam; vosso coração viverá para sempre.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Todos os extremos da terra se lembrarão [disso], e se converterão ao SENHOR; e todas as gerações das nações adorarão diante de ti.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Porque o reino [pertence] ao SENHOR; e ele governa sobre as nações.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Todos os ricos da terra comerão e adorarão, [e] perante o rosto dele se prostrarão todos os que descem ao pó, e [que] não podem manter viva sua alma.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 A descendência o servirá; ela será contada ao Senhor, para a geração [seguinte].
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 Chegarão, e anunciarão a justiça dele ao povo que nascer, porque ele [assim] fez.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
