Salmenes 38
1 Ein salme av David; til minnesofferet. Herre, refs meg ikkje i din vreide, og tukta meg ikkje i din harm!
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 For dine piler er farne ned i meg, og di hand hev falle tungt på meg.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 Det finst inkje friskt i mitt kjøt for din vreide skuld; det er ikkje fred i mine bein for mi synd skuld.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 For mine misgjerningar stig meg yver hovudet, som ei tung byrd er dei meg for tunge.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 Det luftar ilt av mine sår, dei renn av verk for min dårskap skuld.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Eg er krøkt, reint samanbøygd, heile dagen gjeng eg svartklædd.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 For mine lender er fulle av brand, og det finst inkje frisk i mitt kjøt.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 Eg er reint valen og sundslegen, eg skrik høgt av hjartestynjing.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Herre, for di åsyn er alt mitt ynskje, og min sukk er ikkje løynd for deg.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 Mitt hjarta slær hardt, mi kraft hev forlate meg, og jamvel mine augo hev mist sitt ljos for meg.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 Mine vener og frendar held seg undan frå mi plåga, og mine næmaste stend langt burte.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 Og dei som ligg etter mitt liv, dei legg ut snaror, og dei som søkjer mi ulukka, dei talar um undergang og tenkjer på svik heile dagen.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 Og eg er som ein dauv, eg høyrer ikkje, og liksom ein mållaus som ikkje let upp sin munn.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Ja, eg er som ein mann som ikkje høyrer, og som ikkje hev motmæle i sin munn.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 For til deg, Herre, stend mi von; du vil svara meg, Herre, min Gud!
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 For eg segjer: «Dei vil elles gleda seg yver meg; når min fot vaggar, høgmodast dei yver meg.»
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 For eg er nær på å falla, og min hugverk er stendigt framfyre meg.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 For eg må sanna mi skuld, syrgja yver mi synd.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 Og mine fiendar liver, dei er mannsterke, og dei er mange som hatar meg utan orsak.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 Og dei som løner godt med vondt, stend meg imot, av di eg fer etter det gode.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Forlat meg ikkje, Herre! Min Gud, ver ikkje langt ifrå meg!
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Kom meg snart til hjelp, Herre, mi frelsa!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
