Psalmi 71

1 Uz tevi, Kungs, es paļaujos, ne mūžam neliec man palikt kaunā.

Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

2 Izglāb mani caur Savu taisnību un atsvabini mani, atgriez Savu ausi pie manis un atpestī mani.

A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

3 Esi man par patvērumu, kur es varu dzīvot, kur vienmēr varu bēgt. Tu esi solījis, mani atpestīt, jo Tu esi mans kalns un mana stiprā pils.

Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

4 Mans Dievs, izglāb mani no bezdievīgā rokas, no netaisnā un varas darītāja rokas,

Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

5 Jo Tu esi mana cerība, Kungs, Dievs, mana drošība no manas jaunības.

Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

6 Uz Tevi es esmu paļāvies no mātes miesām, Tu mani esi izvilcis no mātes miesām, mana dziesma Tevi teic bez mitēšanās.

Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

7 Es esmu daudziem par ērmu, bet Tu esi mans stiprais patvērums.

Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

8 Lai mana mute pildās ar Tavu teikšanu, cauru dienu ar Tavu godu.

Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

9 Neatmet mani vecumā, neatstāj mani, kad spēks man zūd.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

10 Jo mani ienaidnieki mani aprunā, un kas uz manu dvēseli glūn, tie kopā spriež padomu

Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11 Sacīdami: Dievs viņu ir atstājis, dzenaties pakaļ, sagrābiet viņu, jo glābēja nav.

Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12 Dievs, neesi tālu no manis, mans Dievs, steidzies man palīgā.

Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13 Lai top kaunā, lai iet bojā, kas manai dvēselei turas pretī, ar kaunu un smieklu lai top apsegti, kas meklē manu nelaimi.

Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14 Bet es vienmēr cerēšu un vairošu visu Tavu slavu.

Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15 Mana mute izteiks Tavu taisnību, cauru dienu Tavu pestīšanu, jebšu to nemāku izskaitīt.

Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16 Es staigāšu Tā Kunga spēkā, es pieminēšu Tavu taisnību, Tevi vien.

Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17 Ak Dievs, Tu mani esi mācījis no manas jaunības; un līdz šim es pasludināju Tavus brīnumus.

Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18 Tad nu arīdzan, kad vecums un sirmi mati ir klāt, neatstāj mani, ak Dievs, tiekams es Tavu elkoni būšu pasludinājis bērnu bērniem un Tavu stiprumu visiem pēcnākamiem.

Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

19 Tava taisnība, ak Dievs, ir it augsta, Tu dari lielas lietas; Dievs, kas ir tāds kā Tu?

Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20 Tu man lieci redzēt daudz bēdas un mokas, Tu mani darīsi atkal dzīvu, un mani izvilksi no zemes dziļumiem.

A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

21 Vairo manu godu, un iepriecini mani atkal.

Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.

22 Es Tevi arī slavēšu ar stīgu skaņām par Tavu uzticību, mans Dievs; es Tevi slavēšu ar koklēm, ak Svētais iekš Israēla!

Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23 Manas lūpas gavilēs, kad es Tev dziedāšu, un mana dvēsele, ko Tu esi atpestījis.

Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24 Un arī mana mēle Tavu taisnību izrunās cauru dienu, jo tie ir tapuši kaunā un apkaunoti, kas meklē manu nelaimi.

Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.