Psalmi 69

1 Dāvida dziesma. Dziedātāju vadonim, pēc: „lilijas“. Dievs, palīdz man; jo ūdeņi ir nākuši līdz pašai dvēselei.

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

2 Es grimstu dziļos dubļos, kur nevar stāvēt, es esmu nācis dziļos ūdeņos un viļņi mani apklāj.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

3 Es esmu piekusis no savas saukšanas, mans kakls ir aizsmacis, manas acis īgst, - tomēr es gaidu uz savu Dievu.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

4 Vairāk nekā matu uz manas galvas ir to, kas mani bez vainas ienīst; vareni ir tie, kas mani grib samaitāt, kas mani par nepatiesu ienīst; man jāmaksā, ko es neesmu laupījis.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

5 Ak Dievs, Tu zini manu ģeķību, un mani noziegumi Tev nav apslēpti.

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

6 Lai pie manis netop kaunā, kas Tevi gaida, ak Kungs, Dievs Cebaot! lai pie manis netop kaunā, kas Tevi meklē, ak Israēla Dievs!

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

7 Jo Tevis pēc es nesu negodu; mans vaigs ir apklāts ar kaunu.

Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

8 Es esmu palicis svešs saviem brāļiem un svešinieks savas mātes bērniem.

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

9 Jo karstums Tava nama labad mani ir ēdis, un Tavu zaimotāju zaimošana ir kritusi uz mani.

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

10 Un es raudu, un mana dvēsele gavē, bet tas man ir tapis par kaunu.

Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

11 Es esmu apvilcis maisu, bet es tiem esmu tapis par sakāmu vārdu.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

12 Kas vārtos sēž, tie plukšķ par mani, un es esmu par smieklu vīna dzērājiem.

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

13 Bet es Tevi pielūdzu, Kungs, pieņēmīgā laikā; pēc Savas lielās žēlastības, ak Dievs, paklausi mani, pestīdams pēc Savas patiesības.

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

14 Izrauj mani no dubļiem, ka es neapslīkstu, ka es topu izglābts no nīdētājiem un no dziļiem ūdeņiem.

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

15 Lai ūdens viļņi mani neapklāj, un dziļumi lai mani neaprij, un bedres malas lai nesagāžas kopā pār mani.

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

16 Paklausi mani, ak Kungs, jo Tava žēlastība ir laba; griezies pie manis pēc Savas lielās sirds žēlastības!

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

17 Un neapslēp Savu vaigu priekš Sava kalpa, jo man ir bail; steidzies, paklausi mani.

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

18 Nāc klāt pie manas dvēseles, atpestī to, izglāb mani manu ienaidnieku dēļ.

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

19 Tu zini manu kaunu un manu negodu un manu apsmieklu; visi mani pretinieki ir Tavā priekšā.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

20 Kauns man lauž sirdi, un es nīkstu; es gaidīju, vai kādam nebūtu žēl, bet nav, - un uz iepriecinātājiem, bet es neatrodu.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

21 Un tie man žulti dod ēst un etiķi dzert, kad es gauži izslāpis.

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

22 Lai viņu galds viņu priekšā top par valgu, par atmaksu un par slazdu.

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

23 Lai viņu acis top apstulbotas, ka tie neredz, un lai viņu gurni allažiņ šaubās.

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

24 Izgāz pār tiem Savu dusmību, un Tava karsta bardzība lai viņus sagrābj.

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

25 Viņu māja lai top par posta vietu, un neviena lai nav, kas dzīvo viņu dzīvokļos.

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

26 Jo tie to vajā, ko Tu esi sitis, un apsmej mokas tiem, ko Tu ievainojis.

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

27 Lai tiem krājās noziegums uz noziegumu, ka tie nenāk pie Tavas taisnības.

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

28 Izdeldē tos no dzīvības grāmatas, ka tie ar tiem taisniem netop uzrakstīti.

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

29 Bet es esmu bēdīgs un moku pilns; ak Dievs, Tava pestīšana lai mani paceļ.

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

30 Es slavēšu Dieva vārdu ar dziesmu un Viņu paaugstināšu ar pateicību.

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

31 Tas patiks Tam Kungam vairāk nekā vērsis, kam ragi un nagi.

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

32 Tie bēdīgie raugās un priecājās, un jūs, kas Dievu meklējat, jūsu sirds dzīvos.

Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

33 Jo Tas Kungs paklausa nabagus, un nenicina Savus cietumniekus.

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

34 Lai Viņu teic debesis un zeme, jūra un viss, kas iekš tās kustās.

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

35 Jo Dievs atpestīs Ciānu un uztaisīs Jūda pilsētas, un tie tur dzīvos un to iemantos.

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

36 Un Viņa kalpu dzimums to iemantos, un kas Viņa Vārdu mīļo, tie tur dzīvos.

És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.